Ha A dühös tűz fellángolása egy ígéretes kezdés volt, akkor a Légkavarodás már egy igazi, kiforrott folytatás – magabiztosabb, mélyebb és még mágikusabb. Gáspár Virginia Olimpia második kötete nem csupán továbbgörgeti a történetet, hanem új szintekre emeli a Lélekboszorka-univerzumot: világát, szereplőit és érzelmi súlyát is.
Újpalota ismét egyszerre tűnik ismerősnek és ismeretlennek: egy helynek, ahol a hétköznapok mögött ott kavarog a mágia szele. A történet eleje szinte azonnal beszippant – nincs hosszas felvezetés, rögtön a mélyvízbe kerülünk. Holda és Laura barátsága most is a történet egyik legerősebb eleme: őszinte, élő kapcsolat, tele humorral, bizalommal és időnkénti kétségekkel. Nagyon jól működik a dinamika közöttük, mert a mágia mellett a valódi, emberi kapcsolatokra is hangsúlyt kap a könyv.
Marina karaktere még sötétebb, még kiszámíthatatlanabb lett – klasszikus, igazi főgonosz, akiben ott bujkál az emberi gyengeség is. A gonoszsága nem egyszerűen hatalomvágyból fakad, hanem mélyebb, személyes indíttatásból, amitől még félelmetesebb. A pillangós motívum pedig különösen szép és szimbolikus – egyszerre törékeny és baljós, mintha a remény és a veszély egyszerre rebbennének át a lapokon.
A világépítés most is erős: a mágia rendszere tovább bővül, új elemek (mint az álomfogó vagy az Éjisten) frissítik és tágítják az univerzumot. Az író ügyesen lavírozik a magyar és kelet-európai kulturális utalások, valamint a klasszikus fantasy elemek között. Románia bevonása például egy remek ötlet volt — ettől a történet nemzetközibb, mégis nagyon „hazai” marad.
A cselekmény feszes, izgalmas, és ezúttal több érzelmi mélységgel is találkozunk. A döntések súlya, a felelősségvállalás, a bizalom és az árulás témája végig ott lüktet a sorok között.
Talán az egyetlen apró észrevétel, hogy a rengeteg karakter és mágikus szál miatt néhol nehéz követni, ki hol tart és mit miért tesz – de ez inkább a bőség zavara, mint valódi probléma.
Összességében a Légkavarodás méltó folytatása a sorozatnak: érzékeny, varázslatos és sodró. A mágia szinte kiszökik a lapok közül – és ha figyelmesen olvasunk, talán mi is meghalljuk a levegő halk, rejtett zúgását.
Köszönöm a lehetőséget Gáspár Virginia Olimpiának!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése