Az utóbbi években egyre több hazai fantasy-író merészkedik be a mágia és a misztikum világába — de kevesen teszik ezt olyan otthonosan, mint Gáspár Virginia Olimpia. A dühös tűz fellángolása egy friss, magyar környezetbe helyezett boszorkányos történet, ami ügyesen ötvözi a klasszikus urban fantasy elemeket a tinédzserkori útkereséssel és az önazonosság témájával.
Veres Holda története
egyszerre ismerős és újszerű. Egy újpalotai panelrengetegben kezdődik, ami már
önmagában szokatlan helyszín a varázslatok és látók világához képest — de éppen
ez adja a regény egyik legnagyobb erejét. A hétköznapok közé szőtt mágia, a
„magyar Roxfort-hangulat” és a modern boszorkányság eszközei (gyógynövények,
rúnák, főzetek, kristályok) hihető, logikus rendszert alkotnak.
A szerző érezhetően
átgondolta, hogyan működik ez a mágikus világ: kik az Őrzők, mit jelent látónak
lenni, hogyan működik a hatalom és mi ára van annak, ha valaki használja. Ez a
világépítés ad igazi mélységet a történetnek.
A cselekmény sodró,
fordulatos és izgalmas, de ami igazán megfogja az olvasót, az a hangulat. A
„budapesti boszorkányvilág” nem mesterkélt, hanem otthonos — mintha bármelyik
lakótelepi ház mögött ott rejtőzne egy kis mágia. A humor, a feszültség és a
barátság motívuma remekül egyensúlyozzák egymást.
Ami kevésbé működött:
néhol túlságosan elnyújtott jelenetek, illetve néhány mellékszereplő, aki
egydimenziós marad. A romantikus szál visszafogottsága lehet, hogy tudatos
döntés volt, de kicsit hiányzott a karakterek közti szikra, ami még élőbbé
tehette volna a történetet.
Összességében A
dühös tűz fellángolása egy magabiztos, ötletes debütálás egy olyan írótól,
akinek a tollából bármi kisülhet — akár egy egész új, magyar fantasy-univerzum
is.
Ez az a könyv, amitől az ember újra elhiszi, hogy a mágia talán nem is olyan
távoli dolog. Csak meg kell tanulni észrevenni a fátyol repedéseit a panelházak
között.
Köszönöm a lehetőséget Gáspár Virginia Olimpiának!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése