Bordás Róbert: Leosztott lapok

 

A Bordás Róbert: Leosztott lapok számomra is az a fajta regény, ami csendesen, lassan bontakozik ki – de mire az ember észbe kap, már mélyen benne van a történetben, és együtt lélegzik a főhőssel.

Ez a könyv nem csupán egy női sorsot mesél el, hanem egy korrajzot is ad – az 1930-as, ’40-es évek Kárpátaláját, a háború és a bizonytalanság éveit. Ami igazán különlegessé teszi, az az, hogy nem romantizálja a történelmet: a hétköznapi megpróbáltatásokon keresztül mutatja meg, milyen nehéz volt nőként helytállni, amikor a világ körülötted épp darabjaira hullott.

Anna karaktere különösen erős: nem tökéletes, nem hősies a klasszikus értelemben, hanem emberi. Dacból, szeretetből, félelemből, hitből cselekszik – és ettől válik hitelessé. A történetben ott van a női kitartás, az álmok és a valóság ütközése, és az a fajta csendes bátorság, ami sokszor a legnagyobb erőforrásunk a túléléshez.

A regény talán nem való mindenkinek – megköveteli az odafigyelést és az érzelmi nyitottságot. De aki ad neki időt, az egy mélyen megindító, emberi történettel gazdagodik, ami egyszerre fájdalmas és felemelő.

Összességében:
👉 Történelmi regényként hiteles.

👉 Női sorsként inspiráló.

👉 Olvasmányként lassú, de maradandó.

Ha röviden kellene jellemeznem:

„Nem harsány, hanem halkszavú könyv – de pont ettől szól olyan mélyen az emberhez.”

 

💬 Olvasói vélemény

A Leosztott lapok nem egy könnyű olvasmány – nem is annak szánták. Ez a könyv lassan építkezik, de épp ettől válik mélyen emberivé. Anna történetében ott van minden, amit a kitartásról, a női erőről és az újrakezdésről tudni érdemes. Nem tökéletes hős, hanem hús-vér ember, aki újra és újra feláll, még akkor is, ha a világ épp összedől körülötte.
Bordás Róbert regénye emlékeztet arra, hogy az álmaink sosem vesznek el végleg – csak néha várni kell a megfelelő pillanatra, amikor újra követhetjük őket.

 

Köszönöm a lehetőséget Bordás Róbertnek!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!