Mindig is lenyűgözött az, ahogyan a könyvek megtalálnak minket.
Van, hogy teljesen véletlenül botlom bele egy történetbe – egy borító színe, egy cím dallama vagy éppen egy félmondat a fülszövegben olyan erővel szólít meg, hogy nem tudok ellenállni. Ezek a „véletlen találatok” gyakran bizonyulnak a legmélyebb olvasmányélményeimnek. Olyan, mintha a könyv maga választana engem, és nem fordítva.
Máskor viszont nagyon
is tudatos vagyok.
Célzottan keresek egy
témát, egy szerzőt, vagy épp egy érzést, amit újra át szeretnék élni. Van,
amikor megnyugvásra vágyom, máskor inspirációra, és néha egyszerűen csak
szeretném, ha valaki szavakba öntené azt, amit én nem tudok kimondani. Ilyenkor
listákat böngészek, ajánlásokat olvasok, és alaposan átgondolom, mire van épp
szükségem – a szívemnek vagy a lelkemnek.
A legszebb talán az,
amikor ez a két út találkozik.
Amikor egy tudatos
keresés közben mégis „véletlenül” akadok rá valamire, ami pont azt adja, amire
nem is tudtam, hogy vágyom.
Mert a könyvek világa
ilyen – kiszámíthatatlan, meglepő és varázslatos.
Néha tudatos olvasó
vagyok, máskor csak egy bolyongó lélek a könyvespolcok között.
De akárhogy is, minden új könyv egy kicsit rólam szól. Egy újabb találkozás.
Egy újabb történet, ami valahol az enyém is lesz.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése