Benyák
Zoltán Requiem I. – Egy különös tavasz emlékezete című regénye az utóbbi
évek egyik legkülönlegesebb atmoszférájú magyar prózája – melankolikus,
filozofikus és mélyen emberi. 🌫️
Paradiso
világa egyszerre idilli és baljós, olyan hely, ahol a valóság és a misztikum
határa elmosódik, és ahol minden szereplő a maga titkaival, bűneivel és
vágyakozásaival próbál eligazodni egy lassan felépített, de annál
nyugtalanítóbb történetben.
A szerző mesterien építi fel a hangulatot: nem siet, nem harsány, inkább
finom, aprólékos részletekkel vezeti be az olvasót a világába. Ez a tempó nem
mindenkinek való, de aki ráérez a ritmusára, azt teljesen beszippantja.
A
Requiem egyik legnagyobb erőssége, hogy nem a cselekményre, hanem az
atmoszférára és a karakterekre helyezi a hangsúlyt. A pestisálarcos Doktor,
a boszorkány, a fiatal nő és a hétköznapi emberek sorsa mind-mind egy nagyobb,
sötét allegóriába fonódik össze – mintha egyetlen emberiség-lélek különböző
darabjai lennének. Paradiso maga pedig nem csupán egy sziget, hanem szimbólum:
az emberiség utolsó menedéke a változás előtt, egy hely, ahol a béke csak a
vihar előtti csend.
Benyák
Zoltán prózája költői, mégis földközeli. A mondatai zenélnek, tele
vannak szimbolikával és csendes bölcsességgel. A regény kérdései – „Mi
választja el a jót a rossztól?”, „Hogyan születik a végzet?”, „Mit tesz velünk
az idő?” – nemcsak a történet részei, hanem az olvasó saját lelkében is
visszhangot vernek.
💬 Összességében:
A
Requiem I. egy lassan hömpölygő, mégis magával ragadó, filozofikus
fantasy-krimi, amely egyszerre szól a halálról és az életről, a végzetről
és a megváltásról. Olyan könyv, amelyet nem lehet csak úgy “elolvasni” — át
kell élni.
📖 Aki szereti a lírai, mély hangulatú, több szálon
futó, misztikus történeteket, annak ez a könyv igazi kincs lesz.
Paradiso
sötét, de gyönyörű világa még sokáig veled marad, miután becsuktad az utolsó
oldalt.
Köszönöm a lehetőséget Benyák Zoltánnak!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése