SzMK-s szülő lettem – első osztályos kalandok

Új fejezet kezdődött az életemben: Szülői Munkaközösségi (SzMK) tag lettem az első osztályban. Őszintén bevallom, kicsit izgulok, mert az óvodás évek alatt már megégettem magam egy kisebb közösségi feladatnál – ott nem minden alakult úgy, ahogy szerettem volna. Most mégis újra belevágok, mert hiszem, hogy az iskola és a szülők közötti hídnak lenni fontos és szép feladat.

Egyszerre érzek lelkesedést és bizonytalanságot. Lelkes vagyok, mert szeretném, ha a gyerekeim osztályában egy szeretetteljes, együttműködő szülői közösség alakulna ki. Szeretném támogatni a tanító néniket, szervezni a programokat, segíteni az osztálykirándulásokban, ünnepségekben, és egy kicsit „összekovácsolni” a családokat.

De ott van a félsz is: hogy vajon jól csinálom-e, hogy másoknak is megfelelek-e, hogy lesznek-e konfliktusok.

Mostanra azonban megértettem: nem kell tökéletesnek lenni. Elég, ha lelkesedéssel és nyitott szívvel állok hozzá, és ha nem felejtem el, hogy mindenki ugyanazért van ott – a gyerekekért.

Az SzMK-s szerep kicsit olyan, mint egy titkos küldetés: közösséget építeni, ötleteket hozni, mosolyt csalni mások arcára. Lehet, hogy nem lesz mindig könnyű, de hiszem, hogy sok örömet is hoz majd.

És ki tudja? Talán pont itt, az első osztályban tanulom meg igazán, milyen erő rejlik egy összetartó szülői csapatban.