„Miért érzem néha, hogy ‘láthatatlan’ vagyok, és hogyan találom meg újra magam?”

Vannak napok, amikor úgy érzem, mintha nem lennék jelen a saját életemben. A feladatok, a tennivalók, a mosatlan edények és a mindennapi rohanás annyira elnyomnak, hogy szinte észrevétlenné válok – magam előtt is. Mintha egy láthatatlan köpenyt viselnék, ami eltakarja a valódi érzéseimet, vágyaimat és álmaimat.

Ez az érzés különösen erős lehet, amikor másokról gondoskodunk: gyerekekről, családról, munkáról. Mindenki igénye fontosabbnak tűnik, és egyszer csak azon kapom magam, hogy már nem is tudom, mit szeretnék ebédre, mikor volt utoljára énidőm, vagy hogy milyen könyv érdekelne igazán.

De jó hír: ez nem végleges állapot.

 Miért érezzük magunkat „láthatatlannak”?

• Túlterheltség: Ha mindig másokról gondoskodunk, a saját igényeink háttérbe szorulnak.
• Önismeret hiánya: Sokszor nem adunk magunknak időt arra, hogy átgondoljuk, kik is vagyunk a szerepeink mögött.
• Elvárások nyomása: A társadalmi és családi elvárások között könnyű elveszíteni a saját hangunkat.

 Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz?

1. Apró szünetek: Nem kell órákra eltűnni, néha már 10 perc nyugalom is segít.

2. Írás és önreflexió: Naplózzunk, írjuk ki magunkból az érzéseinket.

3. Hobbi, ami feltölt: Egy séta, kötés, festés vagy egy jó könyv – bármi, ami újra „én”-né tesz. 

4. Beszélgetések: Merjünk nyíltan beszélni az érzéseinkről barátokkal vagy akár szakemberrel.

5. Önmagunk értékelése: Álljunk meg, és vegyük észre mindazt, amit nap mint nap teszünk – ezek valódi értékek!

 

 

 

 Egy kis emlékeztető:

 Láthatatlannak érezheted magad, de valójában rengeteg ember életében te vagy a fény. A gyerekeid, párod, barátaid szemeiben ott vagy, még ha te néha el is veszíted saját magad. A legfontosabb, hogy visszatalálj ahhoz, aki a lelked mélyén mindig is ott volt.