Kovács Edward: A másik éj

Kovács Edward: A másik éj – a kimondhatatlan határán

 – amikor a csend is megszólal

Vannak könyvek, amelyek nem történetet mesélnek, hanem állapotba hoznak. Nem vezetnek, hanem megállítanak. Kovács Edward A másik éj című kötete számomra ilyen olvasmány volt: egy lassú, befelé vezető út, ahol nem a válaszok, hanem a kérdések válnak egyre tisztábbá.

Ez a könyv nem könnyű. Nem azért, mert nehéz lenne érteni, hanem mert figyelmet kér. Jelenlétet. Olyan fajta olvasást, ahol nem lehet sietni. Ahol minden mondatnál érdemes megállni, visszalapozni, újraolvasni. Mintha nem is olvasnánk, hanem valami csendes párbeszédben lennénk.

A kötet egyik legfontosabb témája a „végső sötétség” megközelítése. De ez a sötétség nem ijesztő értelemben jelenik meg. Sokkal inkább valami ismeretlen, megfoghatatlan térként, amely felé a versek közelítenek. Nem akarják teljesen feltárni, inkább körbejárják, megérintik, majd újra eltávolodnak tőle.

Olvasás közben többször volt olyan érzésem, mintha egyfajta beavatás részese lennék. Nem konkrét történeteken keresztül, hanem hangulatokon, képeken, ritmusokon át. A szövegek egyszerre emlékeztetnek imára, meditációra és elmélkedésre. Van bennük valami liturgikus, mégis nagyon személyes.

A nyelvezet különösen erős ebben a kötetben. Egyszerre fegyelmezett és költői, zeneisége pedig szinte észrevétlenül viszi előre az olvasót. A rímek és ritmusok nem tolakodóak, inkább alátámasztják azt a belső mozgást, amit a versek létrehoznak.

A képek sokszor szinte festményszerűek. Absztrakt gondolatokat tesznek érzékelhetővé, megfoghatóvá. És közben ott van az a folyamatos feszültség is: hogy amit megpróbálunk kimondani, az talán soha nem mondható ki teljesen.

És talán ez a könyv egyik legőszintébb felismerése. Hogy a nyelv egyszerre eszköz és korlát. Hogy közel vihet, de nem vihet el egészen. Mégis újra és újra próbálkozunk vele – mert nincs másunk.

A A másik éj nem a hétköznapi értelemben vett olvasmányélményt adja. Inkább egy belső utazás. Olyan, ami után nem feltétlenül tudjuk pontosan megfogalmazni, mit kaptunk – de érezzük, hogy valami megmozdult bennünk.

Ez a kötet azoknak szól, akik nem félnek a csendtől. Akik szeretnek elmélyülni, gondolkodni, és akik nem gyors válaszokat keresnek, hanem tapasztalatokat.

Egy különös, emelkedett és nagyon koncentrált könyv.
Olyan, ami nem engedi, hogy csak „átolvassuk”. 💛

---

 

 

Köszönöm a lehetőséget a Prae Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!