„Kézzel készült szeretet – amikor ajándékot adunk a szívünkből”

 

---

Ahogy közeledik a karácsony, a nappalink lassan átalakul.

A konyhaasztalon színes papírok, masnik, cellux és apró ajándékok hevernek, a gyerekek pedig izgatottan válogatják, melyik tanító néninek, óvónéninek melyik kis ajándék jusson.

Ez nálunk már hagyomány.

Minden évben együtt készítünk valamit — nem tökéleteset, nem drágát, csak olyat, amiben benne van a szívünk.

---

A „kézzel készült szeretet” nálunk nem csak egy kifejezés.

A kis hűtőmágnesek, kulcstartók, kártyák, könyvjelzők mind-mind apró történetek.

Mindegyik mögött van egy mosoly, egy esti közös pillanat, egy kis csokoládéillat a levegőben, és sok-sok szívből jövő igyekezet.

Mert számunkra az ajándékkészítés nem teher, hanem kapcsolódás.
Kapcsolódás azokhoz, akikért hálásak vagyunk, és egymáshoz is, miközben együtt alkotunk.

---

Idén is készülnek az apróságok.
Lesz, amit az 1/A osztály tanítói kapnak, lesz, amit az óvónénik, és lesz, amit csak úgy adunk valakinek, aki megérdemli, hogy tudja: gondoltunk rá.
A könyvadományos doboz is gyűlik, és mindig elérzékenyülök, amikor újabb csomag érkezik — mert minden egyes könyv mögött ott van valaki, aki hitt abban, hogy adni jó.

A szeretet valóban körbejár, ha engedjük.
Ha nem méricskéljük, nem csomagoljuk túl, nem várunk érte semmit — csak adjuk. Egy gesztussal, egy szóval, egy apró kézműves dísz formájában.

---

Gyerekkoromban azt hittem, a karácsony az ajándékokról szól.
Ma már tudom, hogy a karácsony az adás öröméről szól.
Arról, amikor valamit odaadunk úgy, hogy közben mi is kapunk — egy mosolyt, egy könnycseppet, egy pillanatnyi békét.
Mert amikor szeretettel adunk, mindig marad bennünk egy kicsi fény, ami újra és újra meggyullad.

---

🎀 „A szeretet nem fér papírba és szalag alá, de ott van minden ölelésben, minden gondolatban.”

---