Az anyaság csendes pillanatai

Van az a pillanat, amikor végre elcsendesedik a ház.

A gyerekek alszanak, a játékok elpakolva, a poharak a helyükön, a mosogatógép halk zúgása az egyetlen hang. Te pedig csak állsz a nappali közepén, és egy percre nem tudod, mit kezdj ezzel a hirtelen beállt csenddel.

Mert napközben minden perc mozgásban van. A reggeli készítés, az öltözés, az iskolatáska-keresés, a kérdések, a kiabálások, a nevetések, a végtelen „anya, hol van a…” kérdések. Az élet zajos, színes, tele mozdulatokkal és kis történetekkel, amiket este már csak mosolyogva idézel vissza.

De amikor eljön ez a csendes pillanat, valami megváltozik.

Nem a fáradtság tűnik el, hanem helyet kap mellette a hála.

Mert rájössz, hogy a nap bármennyire is fárasztó volt, mégis ajándék.

Hogy minden veszekedés, minden sietség, minden kis hiszti mögött ott a szeretet, ami összetartja a napot.

Ezekben a csendes pillanatokban hallod meg igazán a szívedet.
Amikor nincs, aki kérdez, nincs, aki megszakít, csak te vagy és a gondolataid. Néha kicsit fáj ez a csend, mert előhozza, mennyi minden maradt el aznap – a befejezetlen e-mailek, a mosatlan, a meg nem írt lista. De néha megnyugtat, mint egy takaró.
Ilyenkor megérted, hogy nem kell tökéletesnek lenned.
Hogy az anyaság nem a folyamatos teljesítésről szól, hanem arról, hogy ott vagy.
Hogy meghallgatod, átöleled, jelen vagy.

És talán pont ezek a csendes percek tesznek újra egésszé.
Egy bögre meleg tea, egy elnyűtt pléd, a félhomály, a gyerekek halk szuszogása a másik szobában.
Ez az anyaság másik oldala – nem a zajos, hanem a szelíd.

🌙 „A csend nem üresség. Hanem a pillanat, amikor újra meghallom magamban, miért is vagyok hálás.”