Ott van
például a reggeli kávé. Az első korty, amikor még csend van, és csak hallom,
ahogy a gyerekek a szobában suttognak.
Vagy amikor az iskolából hazafelé a fiam boldogan meséli, hogy a tanító néni ma
megdicsérte.
Egy Vinted-üzenet, amiben valaki megköszöni, hogy gondosan csomagoltam a
terméket, és azt írja: „olyan jó érzés volt tőled vásárolni.”
Egy könyv illata este, amikor végre leülhetek, és a nap zaja elcsendesedik.
Ezek az apró
pillanatok megtartanak.
Nem hangosak, nem látványosak – de mindegyik egy-egy pici kapaszkodó,
ami segít túlélni a fáradt, szürke napokat.
Régen azt
hittem, a boldogság valami hatalmas, messziről érkező dolog.
Ma már tudom, hogy a boldogság nem érkezik – bennünk születik.
Ott van abban, hogy sikerül egy percre leülni.
Abban, hogy a gyerekek nevetnek valamin, amit csak ők értenek.
Abban, hogy este, amikor már minden elcsendesedett, megállok a karácsonyfa
fénye mellett, és érzem, hogy minden nehézség ellenére is jó helyen vagyunk.
Az adventi
időszak második hetében számomra ez az igazi üzenet:
hogy nem a nagy dolgok tartanak meg, hanem a kicsik, amikben benne van a
szívünk.
A gyertyafény, ami este lágyan táncol az asztalon.
Egy ölelés, ami nem kérdez semmit, csak átkarol.
Egy kedves szó, egy mosoly, egy jó hír, egy csöppnyi hála.
Mert ezek az
apró csodák azok, amik észrevétlenül összetartják a mindennapokat.
✨ „Nem a nagy dolgok tartanak meg, hanem a
kicsik, amikben benne van a szívünk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése