A Disney-klasszikusoknak mindig van egy sajátos varázsa, és ez a Chip és Dale-történet sem kivétel. Könnyed, vicces és kedves mese, amelyben a két szeleburdi mókus most is hozza a tőlük megszokott csibészes energiát.
Korábban nem ismertem
ebben a formában, ezért kifejezetten jó élmény volt így is találkozni velük.
A történet egyszerre
bájos és humoros: mókusok, diók, sajtok, egy ijedt borz, sőt még egy félelmetes
– vagy legalábbis annak látszó – medve is feltűnik a lapokon. A gyerekek
számára könnyen követhető, játékos kis kaland, amely végig mosolyt csal az
arcra.
A vége különösen
érdekes:
- egyrészt egy tipikus
gyerekkönyves “nesze semmi, fogd meg jól” lezárás, ahol a humor
dominál,
- másrészt, ha továbbgondoljuk,
kicsit szomorkás is lehet: vajon mi lesz a bűzborz sorsa később, ha „túl
elviselhető” illata miatt a saját fajtája sem tekinti igazinak?
Egy gyermek számára azonban ez nem szomorú, sokkal inkább játékos és kedves momentum marad, amit a rajzok bája csak tovább erősít.
Összességében ez egy
aranyos, vidám mese kisgyerekeknek, rövid esti olvasáshoz vagy napközbeni közös
lapozgatáshoz. A klasszikus Disney-illusztrációk nagyon sokat hozzátesznek a
hangulathoz – szeleburdi, szerethető és pont annyira bolondos, mint amilyennek
Chipet és Dale-t ismerjük.
Köszönöm a lehetőséget a Könyvudvarnak!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése