Vannak könyvek, amelyek nemcsak elmesélnek egy történetet, hanem felkavarják az érzelmeket, provokálnak és tabukat döntögetnek. Sara Cate Praise – Dicsérj! című regénye pontosan ilyen. Az Érzéki Játékosok Klubja első része egyszerre szól önismeretről, vágyakról és arról, hogy néha a legtiltottabb kapcsolat mutatja meg, mennyit is érünk valójában.
A főhősnő egy szakítás után érzelmileg összetört, önbizalmát vesztett lány, aki új állást vállal – és szembe találja magát Emerson Granttel, az új főnökével. Emerson azonban nemcsak egy karizmatikus, jóval idősebb férfi, hanem a Klub tulajdonosa… és történetesen az ex barát apja. Az elmélet szerint minden jel arra mutat, hogy távol kellene maradnia tőle – a gyakorlatban viszont minden egyre inkább hozzá láncolja.
A kapcsolat dinamikája egyszerre feszült és szenvedélyes: a dominancia és alárendeltség játéka, a „jó kislány” szerep és a dicséret utáni vágy adja a történet valódi ívét. De a sok erotikus jelenet mögött ott van egy mélyebb réteg is: az út, amelyen a főhősnő lassan megtanulja, hogy valóban „elég jó”.
A Praise – Dicsérj! nem való mindenkinek. Intenzív, provokatív, és olyan kérdéseket feszeget, amelyek kényelmetlenek is lehetnek. De éppen ez adja az erejét: nem hagy közömbösen, hanem elgondolkodtat arról, hogy mennyire vagyunk hajlandók kilépni a saját komfortzónánkból – akár olvasóként, akár emberként.
Ha szereted a
tabudöntögető, szenvedélyes és érzelmileg felforgató romantikus regényeket,
akkor ez a könyv biztosan nem hiányozhat a listádról.
Köszönöm
a lehetőséget a Maxim Kiadónak!
Köszönöm,
hogy elolvashattam ezt a kötetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése