Félelem és kíváncsiság kéz a kézben – Hogyan lehet a félelmet nem ellenségként, hanem útitársként kezelni?

 

A félelem sokszor úgy érkezik, mint egy hívatlan vendég. Szorongatja a mellkasunkat, elsuttogja a „nem fog menni”, „minek is próbálod” mondatokat, és arra késztet, hogy inkább maradjunk a jól ismert ösvényen. Ugyanakkor van benne valami különös igazság: ott van, ahol valami fontos történik. A félelem mindig ott lép elő, ahol a változás kezdődik.

És ott van mellette a kíváncsiság is. Az a belső hang, ami azt mondja: „De mi van, ha mégis?” Ez a kettő, a félelem és a kíváncsiság gyakran együtt jelenik meg – és bár látszólag ellentétei egymásnak, valójában kiegészítik egymást.

 

Hogyan tekinthetünk a félelemre nem ellenségként, hanem útitársként?

• Ne tagadd le. A félelem valós érzés. Ha elnyomod, csak erősebb lesz. Ha nevén nevezed, máris veszít az erejéből.
• Figyelj rá. A félelem gyakran jelez: fontos döntést hozol, ismeretlen területre lépsz. Nem biztos, hogy meg kell állítania, de érdemes hallgatni rá.
• Adj mellette helyet a kíváncsiságnak. Amikor megszólal a „mi lesz, ha nem sikerül?” hang, válaszolhatsz egy másikkal: „és mi lesz, ha sikerül?”
• Gondolj rá útitársként. Nem kell, hogy vezessen, elég, ha mellette sétál. A félelem nem irányító, hanem jelzőfény.

Amikor félsz, az azt jelenti: valami új, valami fontos küszöbén állsz. És ha kíváncsisággal fogod meg a kezét, akkor a félelem már nem akadály, hanem társ lesz az úton.

Mert minden nagy történet ott kezdődik, ahol egyszerre félünk – és közben izgatottan várjuk, mi történik, ha mégis megpróbáljuk.