Ez nem egy regény.
Ez nem fikció.
Ez valaki valódi története, aki egy hipermarket világából ír –
belülről.
És ettől lesz meglepően erős.
A könyv
szerzője – álnéven csak „Gazdaságos Munkatárs” – a Tesco dolgozójaként kezdett
kocsitologatóként, majd pénztárosként, végül osztályvezetőként dolgozott. A
könyv ennek az útnak a krónikája – és több annál.
Ez egy vallomás. Egy társadalmi tükör. Egy csendes
kiáltás, amit végre valaki le mert írni.
Nincs benne cifra irodalmi stílus, nincs benne dramaturgiai feszültség.
De van benne:
– megalkuvás,
– kiégés,
– megaláztatás,
– éjszakai műszak,
– hierarchikus nyomás,
– és emberség, ahol már szinte nem is maradt rá hely.
Az olvasás
közben gyakran azt éreztem:
ez nem csak a Tescóról szól.
Hanem a magyar valóságról.
A nagyáruházak világáról, ahol emberek húzzák az igát, sokszor szó szerint a
láthatatlanságig.
Ahol az ügyfél mosolyát kötelező „jó napot kívánokkal” kell megvárni, miközben
te már hat órája nem ettél.Ahol a teljesítményedet nem az határozza meg, mennyit dolgozol – hanem kinek vagy a kegyeltje.
A szerző
őszintén ír kiégésről, igazságtalanságról, megfélemlítésről. És arról,
hogy mégis próbált emberséges maradni.
Hogy volt, amikor csak egy jótanács, vagy egy emberi mondat tartotta benne a
lelket.
És az is világosan kiderül: a boltban nemcsak termékek forognak,
hanem embersorsok is.
Ez nem egy
sikertörténet.
De egy túlélési történet.
És ilyenekre is szükség van, különösen akkor, amikor a világ hajlamos
elfelejteni, kik tartják működésben a hétköznapokat.
Ha dolgoztál már kereskedelemben, ismerős lesz
minden sor.
Ha sosem, akkor
is érdemes elolvasni – csak hogy lásd, kik állnak a polcok mögött, amikor te
leveszed a tejet.
És ha épp te vagy
az egyikük: ez a könyv neked is szól. És rólad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése