Vannak könyvek, amik nem csak lapozásra, hanem megállásra hívnak.
Nem azért,
mert nehezek vagy nehezen érthetőek – hanem mert olyan pontokat érintenek
benned, amik már régóta figyelemre vártak.
Az
Angyalműhely – Az énidő könyve pont ilyen.
Nem titok:
eleinte kicsit kétkedve kezdtem bele.
Azt
hittem, kicsit szirupos lesz. Túl könnyed. Túl magazinos.
Aztán
észrevétlenül megérkezett – pont oda, ahol akkor épp voltam.
Fáradtan,
kérdésekkel, kicsit elhalkulva. És pont ott kezdett el dolgozni bennem, ahol
kellett.
A könyv nem akar többet, mint ami – de azzal pontosan tudja, mit csinál.
Akik ott
voltak a mélypontokon, de nem ragadtak bennük.
Akik már
legalább egyszer azt mondták:
„Most
magamra is figyelek. Most újra megpróbálom. Most másképp.”
A könyv
egyik ereje pont az, hogy valós történetekből építkezik.
Nem
idealizál, nem tökéletes nőket mutat, hanem hús-vér embereket, kudarcokkal,
újrakezdésekkel, szétesésekkel és újrarendeződésekkel.
A másik,
ami igazán tetszett: a harminc napos énidő-program.
Nem hosszú
oldalakon át sorakozó életmódtippek, hanem konkrét, gyakorlati, kipróbálható
apróságok, amikben ott van a lehetőség:
- arra, hogy reggel ne csak másokra ébredj,
- arra, hogy a tükröt ne csak futva kerüld meg,
- arra, hogy a napod végén ne csak „túléltem”-mel zárd,
- hanem egy apró, de fontos mondattal: „Valamit ma tettem magamért.”
De szelíd kísérő lehet.
Nem helyetted dönt – veled együtt figyel.
Nem mondja
meg, milyen legyél – hanem emlékeztet arra, hogy bármi lehetsz.
Nő. Anya.
Barátnő. Társ.
És
mindenekelőtt: önmagad.
---
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki már
legalább egyszer azt érezte: „valahol elhagytam magam közben”.
És
mindenkinek, aki most szeretne újra visszatérni ahhoz, aki volt – vagy még
lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése