Néha az ember egy könyvet nem azért vesz kézbe, mert konkrét elvárása van, hanem mert szívesen engedi magát meglepni.
Így voltam Alyson Noël Evermore – Mindörökké című regényével
is.
Nem
olvastam a Twilight-sorozatot, így azt a sokat emlegetett
párhuzamot nem tudtam megerősíteni vagy cáfolni. De mivel a Csitt,
csitt tetszett, és kíváncsi voltam, mit tud ez a mű, nyitottan
vágtam bele.
A
fülszöveg izgalmasnak ígérkezett: egy lány, aki túlél egy tragikus
autóbalesetet, és különös képességekre tesz szert – aurák, gondolatolvasás,
élettörténetek tapintásból.
Új élet, új iskola, elszigeteltség, majd egy rejtélyes fiú érkezése...
Megvolt benne minden, ami egy izgalmas, romantikával kevert misztikus történet
alapja lehet.
És mégis –
valahogy nem történt meg az a bizonyos kapcsolat.
A történet
ígéretesen indul, de aztán hamar úgy éreztem, kiszámíthatóvá válik.
A szereplők (különösen Damen) túlságosan tökéletesek – jóképűek, gazdagok,
titokzatosak, de kevés valódi hibával vagy esendőséggel.
Ez a típusú „mindent tud, mindig tudja, mit kell mondani” férfikarakter engem
személy szerint nem tud megfogni.
Ever
karaktere érdekesebb lehetne, de sokszor inkább passzív megfigyelő, mint valódi
döntéshozó.
A képességei érdekesek – a hangokat halló, aurákat látó lány figurája jól
működhetne –, de ezek a szálak sem mélyülnek el igazán, inkább csak díszítik a
romantikus főcsapást.
Ami miatt
mégis elolvastam: a stílus olvasmányos, könnyen haladható.
A könyv vége – szemben sok mai YA-regénnyel – lezárt, nem függővéges,
és ez önmagában pozitívum.
Nem hagyott zavaros érzéseket maga után, csak egyszerűen nem adott sokat.
Nem volt benne igazi meglepetés, sem olyan karakter, akit nagyon megszerettem
volna.Kinek
ajánlanám mégis?
Annak, aki szeretne egy könnyed, gyorsan olvasható, romantikus történetet,
misztikus elemekkel fűszerezve, és nem bánja, ha a karakterek idealizáltabbak.
És főleg annak, aki épp valami egyszerűbbre, könnyebbre vágyik – ahol nem kell
túl sokat gondolkodni, csak elmerülni egy kitalált világban.
Nekem most
ez kevés volt.
De egy másik pillanatban, egy másik hangulatban talán több lett volna.
És az is
lehet, hogy neked – pont most – épp elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése