Mélissa Da Costa: Az ég minden kékje

Mélissa Da Costa: Az ég minden kékje– történetek, amelyek a lelkünkig érnek

 

Vannak könyvek, amelyek szinte észrevétlenül lopják be magukat az ember szívébe. Nem harsányak, nem akarják mindenáron lenyűgözni az olvasót, mégis napokkal később is velünk maradnak. Számomra ilyen volt Az ég minden kékje is.

Őszintén bevallom: ritkán olvasok olyan történetet, amely ennyire finoman, mégis ennyire mélyen beszél az elmúlásról, a félelemről és az életről magáról.

A regény főhőse, Émile mindössze huszonhat éves, amikor kiderül, hogy fiatalkori Alzheimer-kórban szenved. Az orvosok szerint alig maradt ideje, ő pedig úgy dönt, hogy nem a kórházi kezelések között akarja tölteni az előtte álló hónapokat. Inkább elindul. Egy lakóautóval, egy ismeretlen útitárssal és rengeteg kimondatlan fájdalommal.

És talán éppen ettől válik ennyire különlegessé ez a könyv.

Mert bár a történet középpontjában egy gyógyíthatatlan betegség áll, mégsem a halálról szól igazán, hanem az életről.

A jelen pillanat szépségéről.

A szabadságról.

Az emberi kapcsolatok gyógyító erejéről.

Mélissa Da Costa nagyon érzékenyen és emberien ír. Nem dramatizál túl semmit, mégis elképesztően erős érzelmeket mozgat meg az olvasóban. Többször is azt éreztem olvasás közben, hogy meg kell állnom egy pillanatra, mert egy-egy mondat túlságosan mélyre ment.

Joanne karakterét különösen szerettem. Titokzatos, csendes és nehezen megközelíthető nő, aki mégis lassan Émile egyik legfontosabb támaszává válik. Kettejük kapcsolata nagyon szépen, fokozatosan épül fel, minden felesleges giccs nélkül. Éppen ettől hiteles.

A könyv másik nagy ereje számomra a hangulata volt. A francia tájak, a természet közelsége, az utazás szabadsága mind olyan atmoszférát teremtettek, amelyben az ember szinte együtt lélegzik a szereplőkkel. Olvasás közben többször is azt kívántam, bárcsak én is ott ülhetnék abban a lakóautóban, valahol a hegyek között, távol a világ zajától.

Az Az ég minden kékje nem könnyű olvasmány. Sokszor fájdalmas, néha szinte szívszorítóan őszinte. Mégis tele van reménnyel és szeretettel.

Olyan könyv, amely emlékeztet arra, hogy az élet törékeny. Hogy mennyire fontos lenne lassítani néha, jobban figyelni egymásra, észrevenni a kis pillanatokat, amelyeket sokszor természetesnek veszünk.

Ez a történet bennem nagyon mély nyomot hagyott.

És azt hiszem, pontosan az ilyen könyvek miatt szeretünk olvasni. 💙

 

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!