Katrin útja – amikor az élet romjai között is megszülethet a remény
Linda Penny Katrin útja című
regénye már az első pillanatban megállít. A borító egyszerű, nem hivalkodó,
mégis gyönyörű – pontosan olyan, mint maga a történet. Már ránézésre is azt
sugallja, hogy itt egy törékeny, de erős női sors bontakozik majd ki előttünk.
Olvasás előtt elképzeltem a főszereplő életét, azt a csendes fájdalmat és belső
küzdelmet, amit a kép sugárzott. És a könyv ezt az ígéretet maradéktalanul be
is váltotta.
A történet középpontjában Katrin
áll, akinek élete egyetlen pillanat alatt darabokra hullik. Húga halála után
nemcsak a gyásszal kell megküzdenie, hanem egy újszülött kislány, Kiara
gondozása is ráhárul. Ez a kettős teher – a veszteség és a felelősség – azonnal
mély érzelmi alapot ad a regénynek. Katrin nem kap időt a feldolgozásra: az
élet megy tovább, és neki tartania kell magát, akkor is, amikor belül szinte
teljesen összetörik.
Gyász, felelősség, tiltott érzések
A regény egyik legerősebb rétege
az, ahogyan a gyász különböző arcait mutatja meg. Katrin nemcsak a húgát
gyászolja, hanem azt az életet is, ami addig volt, és ami soha többé nem tér
vissza. Ebben az érzelmi káoszban jelenik meg Peter, a férfi, akit a
húga szeretett. Az iránta ébredő érzések egyszerre hoznak vigaszt és
bűntudatot. Lehet-e jövő ott, ahol a múlt ennyire erősen jelen van? Van-e joga
Katrinnak a boldogsághoz, amikor mindent áthat a veszteség emléke?
A történet nem siet ezekkel a
kérdésekkel. Hagyja, hogy az érzelmek lassan bontakozzanak ki, természetesen,
hitelesen. Ettől válik igazán emberivé: nem ítélkezik, nem idealizál, hanem
megmutatja, milyen összetett és sokszor ellentmondásos tud lenni a gyógyulás
folyamata.
Amikor a múlt visszatér
A regény feszültségét tovább
erősíti Robert, a múlt legsötétebb árnyának visszatérése. Az ő
megjelenése újra darabokra töri azt a törékeny egyensúlyt, amit Katrin nagy
nehezen felépített. Itt válik igazán világossá, hogy a gyógyulás nem egyenes
vonalú folyamat: vannak visszaesések, új sebek, és olyan pillanatok, amikor úgy
érezzük, minden remény szertefoszlik.
Olvasói élmény – amikor eltűnik az
idő
Ritka élmény, amikor egy könyv
ennyire magával ragad. Ha elkezdek olvasni egy történetet, és az ötödik
oldalnál még mindig nem érzem azt, hogy beszippantott, általában félreteszem –
vagy végigolvasom ugyan, de kicsit kényszeresen. Itt egészen más történt.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már a századik oldalnál járok, anélkül,
hogy figyeltem volna az oldalszámokat. Ez számomra mindig a legnagyobb dicséret
egy könyv felé.
A fogalmazás letisztult, pontos. A
szereplők bemutatása éppen annyi, amennyi kell: nem túl sok, nem túl kevés. A
helyszínek leírása szintén tökéletes arányérzékről tanúskodik – nincs túlírt
részletesség, mégis minden élő és elképzelhető. Pontosan úgy, ahogy egy igazán
jól működő regényben lennie kell.
Több mint romantikus történet
A Katrin útja messze
túlmutat egy klasszikus romantikus regényen. Ez egy nő története, aki akkor is
képes talpra állni, amikor az élet szinte minden erejével ellene fordul. A
gyász, a remény, a szerelem és a család mind jelen vannak, de egyik sem nyomja
el a másikat. Az írónő érzékenyen és nagy empátiával nyúl ezekhez a témákhoz,
így a történet egyszerre megrendítő és felemelő.
Számomra ez a könyv hatalmas
kedvenc lett. Fantasztikus, élménydús, letehetetlen olvasmány, amely még
jóval az utolsó oldal után is bennem maradt.
Nagyon szépen köszönöm az élményt
és a bizalmat az írónőnek, hogy előolvasója lehettem.
Szívből ajánlom mindazoknak, akik szeretik az érzelmekben gazdag, lélektani
mélységekkel átszőtt történeteket.
És igen…
📌
jó lenne egy folytatás.
Talán Kiara története? 💛
Köszönöm a lehetőséget Linda Pennynek!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!

Nagyon köszönöm ezt a gyönyörű, részletes értékelést. Ritka ajándék, amikor valaki ennyire figyelmesen és szeretettel olvas. Sokkal többet adott nekem, mint egyszerű visszajelzés, erőt, hitet és örömöt.
VálaszTörlés