Kollarits A. Christie: Az elveszett felügyelő

Az  elveszett felügyelő – nyomozás vörös árnyékban

Kollarits A. Christie Az elveszett felügyelő című regénye különleges vállalkozás: egyszerre történelmi tabló és klasszikus krimi, amely az 1919-es magyarországi események egyik legsötétebb időszakába vezeti vissza az olvasót. A Tanácsköztársaság hónapjai nemcsak politikai értelemben voltak viharosak, hanem a mindennapi élet szintjén is félelemmel, kiszolgáltatottsággal és bizonytalansággal terheltek – a regény ezt a közeget használja díszletként és mozgatórugóként egy izgalmas nyomozáshoz.

Történelmi háttér, amely nem puszta díszlet

A történet 1919. április 13-án indul, amikor Szombathelyen munkáskatonák törnek be Jánosyék otthonába, hogy lefoglalják a lakást. A vita tragédiába torkollik, és Ilkának menekülnie kell. Ez a jelenet nemcsak a cselekmény kiindulópontja, hanem rögtön érzékelteti is azt a világot, amelyben a szereplők mozognak: ahol egyik napról a másikra válhat bárki gyanússá, ellenséggé, üldözötté.

Budapestre érve Ilka ismét találkozik korábbi ismerőseivel: Erzsébet nővérrel, Wetzel Olivér rendőrfogalmazóval és természetesen Eperjessy Ádám felügyelővel. A főváros ekkor már a proletárdiktatúra markában van: túszszedések, éjszakai letartóztatások, gyilkosságok tartják rettegésben a lakosságot, miközben Kun Béla utasítására a Szent Koronát ismeretlen helyre szállítják. A regény egyik erőssége, hogy ezeket a történelmi tényeket nem száraz felsorolásként, hanem a cselekmény szerves részeként építi be.

Krimi a káoszban

A nyomozás több szálon fut: Ilka segíteni próbál Eperjessynek a Szent Korona felkutatásában, miközben egyre szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük. Amikor azonban a Lenin-fiúk elhurcolják a felügyelőt, a tét hirtelen személyessé válik: Ilkának már nemcsak egy nemzeti ereklyét kell megtalálnia, hanem nyomozótársát is.

A regény igazi ereje abban rejlik, ahogyan az ismert budapesti helyszínek – a budai Vár páncélterme, a Parlament pincéje, a Ritz Szállóba költözött olasz misszió, a József Telefonközpont vagy Uitz Béla proletár festőiskolája – élő, lüktető térré válnak. Az olvasó nemcsak követi a nyomozást, hanem szó szerint bejárja a vörösbe borult várost.

Tudomány és fikció találkozása

Kollarits A. Christie irodalomtörténészként már korábban is foglalkozott a korszak kutatásával, és Az elveszett felügyelő tulajdonképpen annak a kérdésnek a megválaszolása, hogyan lehet a történelmi tudást szórakoztató formában átadni. A regény érezhetően alapos kutatómunkára épül, a történelmi háttér hiteles, mégsem válik tankönyvszerűvé. A fikció itt nem elfedi, hanem felerősíti a történelmi valóságot.

A karakterek – különösen Ilka – nem heroikus figurák, hanem esendő, döntéseikben gyakran bizonytalan emberek, akik egy széteső világban próbálnak kapaszkodókat találni. Ez az emberközeli megközelítés teszi igazán átélhetővé a történetet.

Összegzés

Az elveszett felügyelő olyan történelmi krimi, amely nemcsak izgalmas nyomozást kínál, hanem betekintést enged egy rendkívül összetett és traumatikus korszak mindennapjaiba is. A regény azoknak szól igazán, akik szeretik, ha egy krimi több puszta rejtvénynél, és akik nyitottak arra, hogy a szórakozás mellett történelmi és társadalmi kérdésekkel is szembesüljenek.

Ajánlom mindazoknak,

• akik kedvelik a történelmi krimiket,
• akiket érdekel az 1919-es Magyarország világa,
• és akik értékelik, ha egy regény mögött komoly kutatómunka áll.

Ez a könyv nemcsak egy elveszett felügyelőről szól, hanem arról is, hogyan lehet eligazodni egy olyan korban, amikor maga a világ is elveszettnek tűnik.

 

Köszönöm a lehetőséget a Jezsuita Kiadónak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!