Köszönöm, 2025 – egy év a nappali sarkából

---

Van valami különleges varázsa az év utolsó napjainak.

Ahogy a naptár lapjai lassan elfogynak, az ember szíve is egyre csendesebb lesz.

Megállunk, visszanézünk, és hirtelen nem a rohanás, a teendők vagy a tervek jutnak eszünkbe — hanem az apró pillanatok, amikből az évünk igazán összeállt.

---

2025.  

Egy év, ami sokszor fárasztott, néha próbára tett, de közben rengeteg örömöt, szeretetet és hitet is adott.

Ha most leülök, és végiggondolom, mi minden történt, azt hiszem, a legjobb szó, ami kifejezi: hála.

Hálás vagyok az olvasott könyvekért – azokért, amik megérintettek, elgondolkodtattak, vagy épp kirántottak a hétköznapokból.
Hálás vagyok az írókért, akik új világokat nyitottak előttem, és a kiadókért, akik bíztak bennem, amikor recenziós példányokat küldtek.
Hálás vagyok azokért az emberekért, akikkel idén találkoztam – akár személyesen, akár egy üzenetváltásban, de akik valahogy mind hozzáadtak ehhez az évhez.

És hálás vagyok a közösségekért is.
Azokért, ahol együtt gondolkodtunk, nevettünk, szerveztünk, segítettünk.
A szülői csoportért, az osztályért, az óvodáért, a kis közösségért, amit a nappali sarkából építünk nap mint nap, szívvel és szeretettel.

---

Ebben az évben megtanultam, hogy a legnagyobb dolgok nem feltétlenül látványosak.
Egy kedves üzenet, egy könyv a postaládában, egy gyerekkacaj, egy közös fotó az iskolában, egy kis kézzel készült ajándék – ezek azok, amik összetartják az életet.

Megtapasztaltam, hogy adni nemcsak másnak jó, hanem nekem is.
Amikor elindult a könyvgyűjtés, amikor közösen segítettünk, amikor sikerült valakit megmosolyogtatni – akkor éreztem igazán, hogy amit adunk, az mindig visszatér.
Lehet, hogy nem ugyanonnan, nem ugyanúgy, de valahogy mindig megérkezik.

---

És most, az év végén, mikor minden csendesedik, csak ennyit szeretnék mondani:
Köszönöm, 2025.
Köszönöm az embereket, a lehetőségeket, az apró csodákat, és azt, hogy újra és újra volt erőm hinni.
Hinni abban, hogy a szeretet működik. Hinni abban, hogy a közösség számít.
Hinni abban, hogy a legapróbb dolgok is nyomot hagynak.

---

2026-ra nem kérek sokat.
Csak azt, hogy maradjon meg ez a hála.
Hogy legyen időm olvasni, írni, adni, észrevenni a jót.
És hogy továbbra is legyen hely, ahol megoszthatom mindezt – a nappali sarkában.

---

💫 „Nem az számít, mennyi minden történt, hanem hogy mennyit adtunk közben magunkból.”

---