„Végzetes alku – amikor a jó és a
rossz határa elmosódik”
Vannak történetek, amik már az első oldalakon megfogják az embert – és nem engedik.
Komlós Kinga Végzetes alku című regénye pontosan ilyen.
A történet középpontjában Catherine
Campbell, a rendőrfőnök lánya áll, aki mindeddig hiába próbált kilépni apja
árnyékából.
Nem elég, hogy a karrierje döcög, a magánélete is romokban hever – és akkor egy
este feltűnik Vincent Collins, a város egyik legveszélyesebb bűnözője.
Elrabolja, majd alkut ajánl neki.
Egy olyan alku ez, amitől egy józan ész hátrahőkölne – de Catherine-nek nincs
sok választása.
És talán… nem is akar másképp dönteni.
Ami elsőre egy klasszikus bűnügyi helyzetnek tűnik, az hamar érzelmi és erkölcsi viharrá alakul.
Mert mi történik akkor, ha az ellenség hirtelen emberi lesz?
Ami különösen tetszett:
💥
a cselekmény lendülete – nincsenek üresjáratok, minden oldalon történik valami,
💥
a párbeszédek természetessége,
💥
és az, hogy végre egy női főhős, aki nem siránkozik, hanem dönt.
Cat nem tökéletes, de bátor.
Vincent nem hős, de emberi.
És ettől lesz ez a történet annyira valóságos, annyira „megélhető”.
„Adódott egy probléma, akkor nem
menekültek egymás elől, hanem megbeszélték – mint két értelmes felnőtt.”
Ez a mondat talán a Végzetes
alku legnagyobb ereje: hogy a szerelem itt nem menekülés, hanem felelősség.
Imádtam ezt a könyvet.
Izgalmas, karakteres, fordulatos – pont annyira romantikus, amennyire krimi, és
pont annyira valóságos, amennyire mese.
Vincent múltja még rengeteg kérdést hagy maga után, ezért a folytatásért nagyon
drukkolok.
💫 „Vannak alkuk, amiket az élet
kényszerít ki – és vannak, amiket a szív.”


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése