Anyaként olvasni – hogyan lopok időt a betűkre

Őszintén? Néha már az is kisebb csoda, ha sikerül meginni a kávémat még melegen. Akkor most képzeld el, milyen mutatvány az, amikor egy anya olvasni próbál. Nem, nem az esti meséről beszélek – bár azt is elég gyakran kívülről fújom. Hanem arról, amikor a saját könyvemet szeretném kézbe venni.

Olvasni anyaként egyfajta művészet. Egyensúlyozás a gyerekek, a háztartás, a munka és a „mikor volt utoljára csend a lakásban?” kérdése között. De én nem adom fel. Évek alatt igazi időlopó profivá váltam – sőt, ha valaha olimpiai szám lenne a „lapozás két gyerek között, fél kézzel, konyharuhával a vállon” kategória, tuti érmet hoznék haza. 🏅

Reggel:
Amikor a gyerekek még csak ébredeznek, én már kávéval a kezemben ülök, és próbálok elolvasni három oldalt. A negyediken valaki mindig megszólal:
– Anyaaa, éhes vagyok!
Ilyenkor gyors becsukás, könyvjelző be (vagy fogkrémes kupak, ha az van kéznél), és már indul a nap.

Délután:
A „csendes pihenő” név alatt futó, kb. 11 perces szakaszban. Ekkor jön az igazi koncentrációs kihívás: lehetőleg egy bekezdés alatt elmerülni a történetben, mielőtt valaki újra kiált, hogy:
– Anya, a tesóm megevett egy LEGO-t!

Este:
Na, ez a szent idő. Amikor végre mindenki alszik, én beburkolózom a takaróba, és előveszem a könyvet.
Tíz perc múlva… elalszom.
De addig is boldog vagyok. Mert az a tíz perc az enyém.

Az olvasás számomra nem csak kikapcsolódás. Ez a kis én-idő, ami feltölt, megnevettet, néha meg is könnyeztet, és ami emlékeztet arra, hogy a világ nem áll meg a mosógép zúgásánál.

Mert anyaként olvasni nem luxus – hanem túlélési stratégia.
Egy apró sziget a nap forgatagában, ahol újra önmagam lehetek.

És tudod mit? Nem baj, ha csak pár oldal fér bele naponta. Mert az is több, mint a semmi.
Ahogy a gyerekek is nőnek, egyszer majd lesz időm fejezetenként olvasni, nem csak mondatonként. Addig meg marad a jó öreg „minden perc számít” technika.

📖

Mert lehet, hogy néha csak három sort olvasok el, mielőtt valaki rám szól, de azok a sorok az enyémek. És néha ennyi is elég, hogy újra én legyek. 💛