Nógrádi Gergely: Vau!

 

Egy fiúról, aki néha kutya — és egy történetről, ami meglepően sokkal több, mint elsőre hinnénk

A Vau! azok közé a könyvek közé tartozik, amelyekről először azt gondoltam, hogy egy aranyos, egyszerű kis mesét fogok olvasni kisebbeknek. A borító és az illusztrációk alapján erre fel is lehet készülni — aztán kinyitjuk a könyvet, és kiderül: ez egy valódi ifjúsági regény, tele iskolai mindennapokkal, barátsággal, első szerelemmel és persze egy jó adag különös rejtéllyel.

A főszereplő, Szilas Pali (vagyis Szilas Pál) egy teljesen átlagos hetedikes fiú, egészen addig, amíg egy este… kutyává nem változik. Igen, szó szerint.

A családja persze nem ismeri fel az „ismeretlen ebet”, kikergetik a házból, és ezzel kezdetét veszi egy sor humoros, kalandos, helyenként meglepően mély éjszakai kaland.

A könyv ereje azonban nem csupán a furcsa átváltozásban rejlik, hanem abban, hogy:

• bepillantást enged egy igazi iskolaéletbe,
• megmutatja Pali útkeresését,
• felidézi az első szerelem bizonytalanságát,
• és egy kislány segítségével megtanít arra is, hogy a különlegesség nem teher, hanem lehetőség.

A párbeszédek sokszor sziporkázóan viccesek, nagyon „nógrádisan” gördülékenyek, és a regény sokkal érettebb humorral dolgozik, mint azt a könyv külseje alapján gondolnánk.

 

Az egyetlen árnyoldal számomra az illusztráció:

Az első kiadás rajzai olyan gyengék, hogy gyakorlatilag elvonják a figyelmet a történet kedvességéről. A borító sem túl csalogató, a belső képek pedig egyenesen ijesztőek — reméltem, hogy az illusztrátor azóta pályát módosított, vagy készült egy újabb kiadás szebb grafikával, mert a könyv ennél sokkal többet érdemelne.

---

✨ Összegzés

A Vau! egy szórakoztató, kedves és meglepően tartalmas történet, amely jó szívvel ajánlható 10–12 éves kortól. A humora mai napig működik, a témái időtállóak, Pali pedig egy olyan főhős, akiben könnyű magunkra ismerni.

Ha a borító alapján nem is feltétlenül ragadja meg az embert elsőre, a történet kárpótol mindenért — és megmutatja, hogy néha a legfurcsább helyzeteken keresztül találjuk meg önmagunkat.

 

 

 

Köszönöm a lehetőséget Nógrádi Gábornak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!