„A mi ’56-unk” – történetek, amelyekből közelebb kerülünk a múlthoz
Naszvadi Judit
könyve az emberi sorsokról, félelemről, bátorságról és emlékezésről
Vannak könyvek, amelyek
nemcsak mesélnek a múltról, hanem visszavisznek oda.
Naszvadi Judit „A mi
’56-unk” című kötete pontosan ilyen. Nem történelemkönyv, nem tankönyv –
hanem emberek történetei.
Azoké, akik átélték,
túlélték, vagy épp elvesztettek valamit – talán önmagukat is – 1956 őszén.
Ahogy olvastam,
megilletődött csend lett bennem.
Rájöttem, hogy az igazi történelem nem a dátumokban és eseményekben van, hanem az emberi sorsokban.
A félelemben, a reményben, a menekülésben, a maradásban.
Abban a pillanatban,
amikor valaki 17 évesen fegyvert fog, vagy amikor egy kislány csak annyit
érzékel: a világ körülötte megváltozott.
Ez a könyv nem
hőstörténeteket, hanem emberi történeteket mesél.
Olyan emberek vallanak
benne, mint Horgas Eszter, Varga Miklós, Tordai Teri, Vámos Miklós,
Bornai Tibor – és még
sokan mások.
Mindegyik interjú más
szemszögből világítja meg ’56-ot, és együtt valami egészen különleges képet
rajzolnak ki: a forradalom ezer arcát.
💬
„Többet megtudtam ’56-ról, mint az összes történelemkönyvemből együttvéve.”
Ez a gondolat pontosan
kifejezi a könyv erejét:
mert az élő emlékek, a
kimondott szavak és a személyes vallomások sokkal mélyebben hatnak, mint
bármilyen lecke a táblán.
💛
Összegzés:
Ez a kötet nemcsak a
múltról szól, hanem arról is, hogy hogyan emlékezünk.
Hogy mit jelent
magyarnak lenni, mit jelent kiállni, hinni, és néha hallgatni.
„A mi ’56-unk” nem a
történelem, hanem az emberi lélek könyve –
egy olyan olvasmány,
amitől közelebb kerülünk ahhoz, amit a szívünk már rég tud:
hogy az emlékek akkor
élnek tovább, ha beszélünk róluk.
Köszönöm
a lehetőséget Naszvadi Juditnak!
Köszönöm,
hogy elolvashattam ezt a kötetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése