A Légből kapott szerelem hatalmas meglepetés volt számomra. A cím és a borító alapján egy könnyed, légies, tinitörténetre számítottam — ehhez képest egy sokkal mélyebb, izgalmasabb és érzelmileg jóval összetettebb regényt kaptam.
A könyv alapja
egy teljesen átlagos 16 éves lány, Dóri hétköznapi világa: barátok, suli,
kisebb-nagyobb testvéri évődések, némi titkos harcművészet… egyszóval minden,
amitől egy tinédzser világa szerethetően ismerős. Aztán jön egy repülőút, egy
pánikroham, és ettől a ponttól az egész történet iránya gyökeresen megváltozik.
A könyv
legnagyobb erőssége az, hogy lassan, fokozatosan csúsztat át a realitásból
valami sokkal sötétebb, sokkal bizonytalanabb területre.
A repüléshez kötődő furcsa jelenségek először csak érthetetlenek, később már
kifejezetten nyugtalanítóak lesznek — és ahogy Dóri kezdi elveszíteni az
irányítást a saját élete felett, az olvasó is egyre jobban bevonódik.
Nagyon
tetszett, ahogy a regény megmutatja:
egy kamaszlány életében milyen könnyen reped meg a biztonság, ha kiderül,
hogy a „család” fogalma korántsem olyan szilárd, mint hittük.
Ahogy Dóri nyomozni kezd, egyre több olyan dolog derül ki, amit talán jobb lett
volna nem bolygatni… és innen már tényleg nem lehet letenni a könyvet.
Leó karaktere
különösen erős:
a keserűség, a düh és a rejtett fájdalom egyszerre vannak jelen benne, és ahogy
ez Dórira rázúdul, a lányban megindul egy belső kényszer, hogy megértse, mi áll
mindennek a hátterében. Ez a dinamika teszi igazán feszessé a történetet.
És ami
számomra a legnagyobb kedvenc volt: Beni.
Ő az a fajta karakter, aki egy pillanat alatt belopja magát az olvasó szívébe:
humoros, szerethető, hűséges és pont annyira vagány, amennyire egy jó
testvérnek lennie kell. Ahogy támogatja Dórit, az az egész történet egyik
legszebb része.
Összességében:
- sokkal komolyabb, mint aminek elsőre tűnik
- izgalmas, feszültséggel teli tiniregény
- családi titkok, önismeret, trauma és
bátorság keveredik benne
- szerethető karakterekkel és élő
párbeszédekkel
- tökéletes példa arra, hogy a YA műfaj
mennyire tud mély és rétegzett lenni
Erdős
Zsuzsanna stílusa könnyed, gördülékeny, mégis tele van érzelemmel és finom
feszültséggel.
Ez volt az első könyvem tőle — de biztos, hogy nem az utolsó.
Köszönöm a lehetőséget Erdős Zsuzsannának!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése