Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet, azt mondanám: összecsapott.
Nagyon ígéretes alapötlettel indul — fiatal
nyomozók egy különleges egységnél, izgalmas ügyek, plusz romantika és dráma —
de a megvalósítás sajnos sok helyen csiszolatlan maradt.
A legnagyobb problémám a karakterekkel volt.
Mindenki szinte ugyanolyan hangon beszél,
ugyanolyan módon gondolkodik, és a személyiségjegyeik sokszor nem különülnek
el. Hiányzott az egyediség, az az apró nüansz, amitől egy szereplő élővé válik.
Nekem egyikük sem tudott igazán önálló karakterré formálódni, inkább egy csapat
„egyforma hangú” figura mozgott a történetben.
A párbeszédek gyakran erőltetettek voltak, néhol
természetellenesnek hatottak, vagy túl gyorsan lezártak egy-egy helyzetet. Nem
volt meg az a ritmus, ami egy krimit feszültséggel tölti meg.
A bűnügyek megoldásai pedig… túl könnyen jöttek.
Minden eset néhány nap alatt, látványos erőlködés
nélkül, azonos szerkezetben oldódott meg, és éppen az hiányzott, ami miatt
szeretem a nyomozós történeteket:
a folyamat.
A lassan összeálló kirakós, a tévedések, a
vakvágányok, a lépésről lépésre kibontakozó igazság.
Eszter karaktere egy szuperzsarunak lett
megalkotva, de számomra épp emiatt vált kevésbé hihetővé és idővel kissé
ellenszenvessé.
Ha minden esetben csak ő talál rá a megoldásra,
mindig ő sérül meg, mindig neki vannak a nagy meglátásai, miközben a csapat
többi tagja statisztává válik… az elveszi az egyensúlyt. A történet akkor
működik igazán, ha mindenki hozzátesz valamit.
Viktor karaktere pedig számomra teljes rejtély volt.
Nem értettem sem a motivációit, sem azt, hogyan illeszkedik a csapatba — és azt
sem, kihez és miért kellene kötődnie az olvasónak.
Összességében:
- jó alapok
- érdekes
csapatkoncepció
- gyorsan
olvasható, mozgalmas történet
de
- kevés
karakterkidolgozás
- sietős
cselekményvezetés
- kevés
valódi nyomozói munka
- túl
egydimenziós főhős
A könyvnek kétségtelenül van közönsége, főleg
azok között, akik a könnyedebb, romantikával fűszerezett krimiket keresik.
Számomra viszont sok mindenből túl kevés jutott:
kevés hitelesség, kevés mélység, kevés valódi feszültség.
Ettől függetlenül értékeltem a próbálkozást — de
több kidolgozottságot és lassabb, részletesebb építkezést vártam volna.
Köszönöm a lehetőséget az
Ágenda Kiadónak!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a
kötetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése