Anyaként nem tűnök el – így építettem be a kreativitást a mindennapokba

 

 

Sokáig azt hittem, az anyaság és a kreativitás két külön világ.

Az egyik a mindennapok ritmusáról szól – iskolába menet, uzsonnás doboz, mosás, esti mese. A másik pedig csendről, inspirációról, alkotásról. Nehéz volt elképzelni, hogy ezek valaha találkozhatnak. Aztán rájöttem: nem kell választani. Csak átalakítani kell a gondolkodást.

A kreativitás nem luxus, hanem egyfajta életenergia.

Ott van abban, ahogy reggel kitaláljuk, mit csomagoljunk a gyereknek, hogyan díszítjük a születésnapi tortát, vagy hogyan varázsolunk otthon egy kis ünnepi hangulatot.
Észrevétlenül beleszövődik a mindennapokba – és közben visszaad valamit, amit néha elveszítünk: önmagunkat.

Nálam ez hímzéssel, kézműves projektekkel, blogírással és közösségi kezdeményezésekkel kezdődött.
Nem tudtam (és nem is akartam) elszakadni az anyaszereptől – inkább beépítettem azt, ami vagyok. A gyerekeim látták, hogy anya alkot, hogy örömét leli valamiben, amit saját kézzel hoz létre. Így a kreativitás nemcsak nekem adott szabadságot, hanem nekik is példát.

Aztán jöttek a közösségi projektek.

Egy-egy ajándékkészítő délután, közös hímzés, adománygyűjtés, blogbejegyzés, amiben más anyukák is magukra ismerhettek. Minden alkalommal éreztem, hogy ezek a pillanatok nemcsak a gyerekeknek, hanem nekünk, felnőtteknek is fontosak.

Mert alkotni együtt – az kapcsolódás.

Rájöttem, hogy a kreativitás nem veszi el az időt, hanem visszaadja azt.
Mert amikor alkotok, feltöltődöm.

Amikor írok, jobban értem önmagam.

Amikor másokat is bevonok, egy közösség születik.

💬 Anyaként nem tűnök el. Csak átalakulok, és új formát találok annak, aki mindig is bennem volt.