– Hogyan kapcsol össze és hogyan választ szét minket a digitális tér? –
A közösségi média egyszerre csoda és csapda. Ott vagyunk egymás életében –
legalábbis a képernyők mögött. Egy-egy lájk, komment vagy privát üzenet sokszor
többet jelent, mint hinnénk. Egy apró figyelmesség, egy „szép napot!”
reggelente, vagy egy szív a történetünkre – és máris érezzük, hogy valaki
ott van. De vajon valóban ott van? Vagy csak ott volt egy
pillanatra, a digitális tér illékony zajában?
Sok kapcsolat születik online. Anyacsoportok, könyves közösségek,
hobbicsoportok, apró baráti szigetek a neten – helyek, ahol először csak
posztokban találkozunk, majd lassan elkezdjük ismerni egymás hangulatát,
gondolatait, történeteit. Néha annyira valóságossá válik ez a kapcsolódás, hogy
észrevétlenül beszivárog a mindennapokba. Egy-egy ismerős név a Messengerben
már biztonságot ad: „Ő érteni fogja.”
Mégis ott lebeg a kérdés: mi történik, ha kilépünk a kijelzőn túli világba?
Ugyanazok maradunk? Vagy a filterek, a szerkesztett képek és a gondosan
megfogalmazott mondatok nélkül hirtelen idegenek leszünk?
A digitális tér határai furcsák: közel hoz, de közben távolít is. Megadja a
lehetőséget, hogy kapcsolódjunk, de könnyen becsap az illúzióval, hogy minden
rendben van, hiszen „beszéltünk” – holott csak küldtünk egy hangulatjelet.
A közösségi média barátságai tehát valósak lehetnek, de csak akkor, ha
időnként kilépünk a képernyő mögül. Ha megengedjük magunknak a valódi
jelenlétet: egy találkozást, egy beszélgetést, egy közös nevetést, ahol nincs
szükség semmilyen szűrőre.
💭 Zárszó:
A digitális világ rengeteg ajtót nyit ki – de a kulcs még mindig a
kezünkben van. Mi döntjük el, kinek nyitunk ajtót, és kit engedünk be igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése