A december
nemcsak az ünnepekről szól, hanem a közös készülődésről is.
A gyerekek izgatottan számolják a napokat az adventi naptáron, mi pedig
próbáljuk megtartani az egyensúlyt a tennivalók és az együtt töltött pillanatok
között.
Sütés, ajándékcsomagolás, díszítés – néha káosz, néha harmónia, de mindig tele
szeretettel.
Együtt
lenni, alkotni, készülni — ezek azok a pillanatok, amik később nem a
fényképeken, hanem a szívünkben maradnak meg.
A közös nevetés, amikor a mézeskalács nem pont úgy sikerül, a gyerekek csillogó
szeme, amikor felgyulladnak a fények a karácsonyfán, vagy az a csendes este,
amikor végre mindenki elcsendesedik, és csak a gyertyák lángja táncol.
A december
egyben tükör is.
Megmutatja, mennyit rohanunk év közben, mennyit próbálunk egyszerre elérni – és
most, az év végén, mintha megálljt parancsolna:
Lassíts. Nézz körül. Nézd meg, mi minden van már most is a kezedben.
Nem a
tökéletes díszítéstől, nem a legtökéletesebben megírt menütől lesz szép az
ünnep, hanem attól, hogy ott vagyunk egymásnak.
A december egy nagy, közös emlékeztető arra, hogy a család a legfontosabb
dolog, amit nem lehet becsomagolni, mégis a legnagyobb ajándék.
És bár
sokszor fárasztó, néha zsúfolt, néha hangos, a december mindig megtanít
valamire:
hogy az otthon melege nem a hőmérséklettől, hanem a szeretettől függ.
Hogy a gyerekek számára nem az a fontos, mennyi ajándék kerül a fa alá, hanem
az, hogy együtt készítettük, együtt vártuk, együtt éltük meg.
🎄 „A december nem csupán az év utolsó hónapja.
Hanem egy emlékeztető arra, hogy a legnagyobb fények mindig belül gyúlnak meg.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése