Az esti mese nálunk nem csak a nap lezárása – ez a mi kis közös világunk.
Amikor becsukódik a nap, és elhalkul a ház, a könyvlapok között újra megnyílik a varázslat. Ott ülünk együtt, összebújva, és egyszerre minden más megszűnik: a rohanás, a tennivalók, a fáradtság. Csak mi vagyunk, a történet, meg a fantázia.
Néha ugyanazt a mesét
kérik újra és újra – mert abban a történetben biztonság van. Máskor új
könyvet választanak, és izgatottan találgatják, mi fog történni. Van, hogy
nevetünk, van, hogy elgondolkodunk, és van, hogy elalszanak a mondat közepén.
De mindegy is, hogyan
végződik – mert az esti mese sosem csak a könyvről szól.
Hanem az ölelésről.
A figyelemről.
Arról, hogy együtt
vagyunk.
Az olvasás nálunk nem
kötelesség, hanem kapcsolódás. És talán ez a legszebb benne: hogy nemcsak a
gyerekek, hanem mi, felnőttek is újra megtanulunk csodálkozni, nevetni,
elmerülni egy történetben.
Minden este egy kicsit
közelebb kerülünk egymáshoz – egy könyv lapjai között. 📖💫
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése