Van az a pillanat, amikor minden zaj egyszerre túl sok lesz. A gyerekek beszélnek, a mosógép zúg, a vacsora rotyog, a telefon rezeg, és te csak állsz ott, és érzed, hogy a fejedben is egyre hangosabb a zsongás.
Ilyenkor nem megoldásra
van szükség. Nem tanácsra, nem „jó szó”-ra, hanem csendre.
Két perc csöndre.
Nem nagy dolog – mégis
néha elérhetetlen luxusnak tűnik.
Az anyaság tele van
zajjal, mozgással, elvárással. Folyton adunk: figyelmet, szeretetet, energiát.
És közben észrevétlenül kiürülünk. A csönd ilyenkor nem üresség, hanem töltődés.
Egy mély levegő. Egy pillanat, amikor csak vagy. Nem kell megfelelned,
nem kell beszélned, nem kell erősnek lenned.
Az a két perc néha
többet ér, mint száz tanács vagy bátorító mondat. Mert abban a csendben végre
meghallod a saját hangodat.
Azt, amit a zaj
elnyomott: a tested fáradtságát, a lelked vágyát, a szíved ütemét.
És amikor újra
megszólalsz, már nem a feszültség, hanem a megnyugvás szól belőled.
Két perc csönd. Ennyit érdemelsz. Minden nap. 🌿
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése