Buótyik Dorina: Az egyiptomi királynő rejtélye

 

Buótyik Dorina: Az egyiptomi királynő rejtélye egy igazán szerethető, izgalmas és érett folytatása az Amenemhat-rejtély sorozatnak. Érezhető, hogy az írónő magabiztosabban mozog már a saját teremtett világában: bátran nyúl a történelmi és régészeti témákhoz, miközben továbbra is megőrzi azt a könnyed, filmszerű stílust, ami az első részben is olyan vonzó volt.

A második kötet egyik legnagyobb erénye, hogy még mélyebbre merül az egyiptomi kultúra rejtelmeiben – és nemcsak a díszletek szintjén, hanem hiteles, szakmai részletekkel gazdagítva. A tárgyvizsgálatok, ásatások és a sztélé köré fonódó titok valósághűsége azt mutatja, hogy Dorina nemcsak mesélni akar Egyiptomról, hanem valóban ismeri és szereti is. Ez az őszinte lelkesedés átragad az olvasóra.

A regény stílusa kiforrottabb, nyelvezete gazdagabb, mint az előző részé – az elbeszélés váltakozása a jelen és a múlt között sokkal kiegyensúlyozottabb. A látomások által megelevenedő ókori jelenetek adják a könyv legszebb, legmisztikusabb pillanatait: ezekben érezni leginkább az időutazás varázsát és az ókori nőalakok erejét.

A krimi- és kalandszál is jól működik: a Habibi néven ismert műkincstolvaj utáni nyomozás lendületet ad a történetnek, miközben a CIA-ügynök, Bradley Larkin és Gracie közötti dinamika új színt hoz a szereplők közé. A humor sem marad el – különösen Oscar, a macska jeleneteinél, aki szinte már a sorozat kabalájává vált.

Ami kifejezetten tetszett, hogy Dorina most már minden szálat tudatosan vezet: a múltbeli és jelenkori események nem csak tematikailag, hanem érzelmileg is összeérnek. A múlt látomásai egyre jobban visszhangozzák Gracie jelenbeli útkeresését.

 

💬 Összegzés:
Az egyiptomi királynő rejtélye egy lendületes, intelligens és vizuálisan is gazdag folytatás, amely méltó módon viszi tovább az első kötet hangulatát – sőt, sok tekintetben felül is múlja azt. Az írónő látványosan fejlődött, a regényben pedig összeér kaland, történelem, romantika és egy csipet misztikum.

Rejtélyes, napfényes, poros és varázslatos – egy kaland, amely után az ember legszívesebben maga is elutazna a Nílus partjára.

 

 

Köszönöm a lehetőséget Buótyik Dorinának!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!