Amikor a kézműveskedés több, mint hobbi – egy szelet nyugalom

 

Van valami egészen megfoghatatlan abban, amikor az ember két keze közül lassan megszületik valami. Egy hímzett virág, egy aprólékosan megtervezett mágnes, egy személyes ajándék, vagy csak egy csendes délután, amikor az alkotásban kicsit elcsendesedünk.

A kézműveskedés nekem nemcsak egy hobbi – hanem egyfajta menedék.

Olyan idő, amit nem elvenni kell valamitől, hanem hozzáad az élethez.

Amikor a gyerekek alszanak, vagy épp ők is mellém ülnek, és együtt próbáljuk megtalálni, hogyan lesz a színes fonalból virág, a kartonlapból házikó – ott valami különleges történik. A pillanat maga válik értékessé.

A kézműveskedés számomra egyensúly.

Egy csendes sziget a nap forgatagában, ahol megint önmagam lehetek. Ahol nem rohanok, nem teljesítek, csak vagyok.

És közben valahogy mégis adok.

Adok magamnak időt, türelmet, alkotás közben nyugalmat – és azoknak is, akik majd a kezükbe veszik a kész darabot, egy darabka szívemet.

Mert minden öltés, minden apró dísz mögött ott a történetünk: a nap, amikor nyugodtak voltunk, vagy éppen a nap, amikor a feszültséget varrtuk ki magunkból.

A kézműveskedés nemcsak a kezünket, hanem a lelkünket is munkára fogja – gyógyít, kisimít, feltölt.

És néha pont ennyi is elég: egy szelet nyugalom, amit saját kezünkkel teremtünk meg.