„Már nem csak anya vagyok – hanem újra én is”

 

Az anyaság az életem egyik legnagyobb ajándéka. De sokáig úgy éreztem, mintha ezzel együtt elvesztettem volna valamit: saját magamat. A napjaim tele voltak gyereknevetéssel, háztartási teendőkkel, logisztikával – de közben egyre halkabb lett bennem az a hang, amely régen csak rólam szólt.

Sokáig bűntudattal küzdöttem, ha arra vágytam, hogy én legyek, ne csak „anya”. Hiszen mit szólnak mások? Nem hálátlanság ez? Aztán rájöttem: ha visszatalálok önmagamhoz, az nem elvesz a gyerekeimből, hanem hozzáad. Egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb anya több türelmet, több figyelmet és több szeretetet tud adni.

Most már merek időt szánni a saját projektemre, a hobbimra, a könyvekre, az írásra. Nem mindig könnyű, de minden apró lépés egy újabb bizonyíték arra, hogy anya szerep mellett is van élet, alkotás, kiteljesedés.

„Már nem csak anya vagyok – hanem újra én is.” Ez a mondat most a mottóm lett. És azt hiszem, sokunknak szüksége van arra, hogy kimondjuk: szabad önmagunknak lenni. Mert ettől nem leszünk kevésbé jó anyák – épp ellenkezőleg.