Az „énidő” fogalma már-már mítosz a kisgyerekes anyukák körében. Képeslapokon, motivációs posztokban látjuk a gőzölgő kávét és a pihe-puha pléddel takarózott nőt, aki csendben olvas egy könyvet. A valóságban a kávé gyakran kihűlt, a pléd tele van babakeksszel, a könyvet pedig a gyerek mesekönyve váltotta fel – és ez nem panasz, inkább egyfajta mosollyal fűszerezett ténymegállapítás.
De akkor létezik-e egyáltalán énidő
anyaként? Igen – csak máshogy, mint régen gondoltuk.
Az énidő új definíciója
Hogyan találjuk meg a saját kis szigeteinket?
Ne hasonlítsd magad más anyákhoz. Minden család más, minden gyerek más, és minden anyának másra van szüksége.
Légy kreatív. Ha nem fér bele egy egész délutános spa-program, beleférhet egy otthoni arcpakolás, amíg a gyerek építőkockázik.
Merj segítséget kérni. Apát, nagyszülőt, barátot bevonni nem gyengeség, hanem önmagad és a családod érdekében tett lépés.
Tervezz apró örömöket. Egy illatos
gyertya, egy 10 perces séta, egy gyors kézműveskedés – ezek mind segíthetnek.
A valódi üzenet
Az énidő nem mindig látványos, nem
mindig „Instagram-kompatibilis”. Sokszor egyszerű, hétköznapi pillanatokban
rejtőzik: egy nyugodt levegővételben, egy jól sikerült beszélgetésben, vagy
abban, amikor este végigsimítod a gyerekek alvó arcát, és megnyugszol.
Az énidő nem luxus – szükséglet. És
bár másképp néz ki anyaként, mint korábban, attól még ott van, és megérdemled,
hogy megtaláld.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése