Dörgő Sándor: Bevitel

 

Vannak könyvek, amelyek egyszerre ragadnak meg a jelenkor valóságában, és vezetnek át a képzelet határain túlra. Dörgő Sándor Bevitel című regénye pontosan ilyen: a videojátékok világán keresztül mesél szabadságról, álmokról és arról, mi történik, amikor a digitális tér és a való élet közötti határ kezd elmosódni.

A főhős, Al Kovacs, a világ legnagyobb videojáték-fejlesztő cégénél dolgozik. A munkája izgalmas, mégis hiányérzete van: a lelke mélyén saját játékot, saját világot szeretne létrehozni. Egy véletlen folytán azonban egy elfeledett szöveges kalandjáték kerül a kezébe, ami nemcsak inspirációt, hanem fenyegetést is tartogat. A játék és a valóság összemosódni látszik, és Al hamarosan rájön, hogy sokkal komolyabb dolgok állhatnak a háttérben, mint néhány kódsor.

A Bevitel nemcsak a játékosoknak vagy a technológia szerelmeseinek szól: minden olvasóban felébreszti azt a kérdést, hogy vajon mennyire vagyunk képesek megkülönböztetni a valóságot attól, amit a szavak, a képek vagy éppen a digitális világ mutat nekünk.

Ez a regény izgalmas kaland, amely egyszerre gondolkodtat el és sodor magával – és megmutatja, hogy a szöveg tényleg több lehet, mint puszta információ.

Dörgő Sándor Bevitel című könyve a leírás alapján egy igazán izgalmas, modern témát dolgoz fel: a videojátékok, a virtuális valóság és az emberi képzelet határán játszódik.

Erősségei:

• Aktuális téma: a videojáték-fejlesztés világa önmagában is izgalmas terep, hiszen a digitális valóság ma már mindennapjaink része.
• Főhős álma: Al Kovacs karaktere könnyen szerethető, hiszen mindenki tud azonosulni azzal a vággyal, hogy ne csak mások álmain dolgozzon, hanem megvalósíthassa a sajátját.
• Szöveges kalandjáték motívuma: különösen érdekes, hogy egy „elfeledett” régi játék indítja el a cselekményt. Ez nosztalgikus hangulatot ad, miközben a modern történetbe szervesen illeszkedik.
• Valóság és fikció határának elmosódása: ez az egyik legizgalmasabb irodalmi eszköz – amikor az olvasó sem tudja biztosan, hol ér véget a játék, és hol kezdődik a valóság.

Ami kihívás lehet:

• Technikai részletek: a videojátékok világát kevésbé ismerő olvasóknak talán nehéz lehet a szakmai háttér, de ha jól van adagolva, akkor épp hogy különleges atmoszférát ad.
• Filozofikusabb mélység: a mottó („A szöveg néha több, mint információ”) arra utal, hogy a könyv túlmutat a történeten, és az írás, a jelentés, a valóság természetéről is szólhat. Ez gondolatébresztő, de elmélyültebb figyelmet kíván.

Összességében:

A Bevitel egy olyan regénynek tűnik, amely egyszerre tud szórakoztató és elgondolkodtató lenni. Azoknak szól, akik szeretik a sci-fi és thriller határán mozgó történeteket, ahol a technológia nemcsak háttér, hanem a cselekmény egyik fő mozgatórugója.

👉 Én úgy látom, ez a kötet a videojátékok világát kedvelőknek igazi csemege lehet, de azoknak is, akik szeretik a „valóság kontra illúzió” témakörét – kicsit olyan, mintha a Ready Player One és a régi szöveges kalandjátékok hangulata találkozna.

Köszönöm a lehetőséget Dörgő Sándornak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!