Az „én-idő” kifejezést ma már mindenki ismeri. Anyaként különösen gyakran halljuk: „Elég pár perc magadra, egy forró kávé, egy kád forró víz, és feltöltődsz.” De vajon tényleg elég ennyi?
Az
igazság az, hogy sokszor nem. Egy gyors kávé mellett ott szárad a mosatlan, a
telefon pittyeg, a gyerek éppen a másik szobában vitatkozik. Az én-idő nem csak
percekben mérhető. Nem attól lesz igazi, hogy kibírok egy csésze kávé
erejéig szusszanni, hanem attól, hogy tényleg van időm és lehetőségem
kikapcsolni – anélkül, hogy közben fejben listáznám a teendőket.
Az
én-idő valójában arról szól, hogy visszataláljak önmagamhoz. Ez lehet egy séta,
egy könyv, egy kreatív projekt, egy találkozás barátokkal – bármi, ami feltölt,
és ami nem kötődik a „muszáj” szótól terhelt hétköznapokhoz.
És
igen, van, hogy csak egy forró kávéra jut idő. Akkor azt is meg kell becsülni.
De jó lenne, ha nem állnánk meg itt. Mert az anyaság mellett is jogunk van
ahhoz, hogy legyenek hosszabb, valódi szüneteink, amelyek nemcsak túlélhetővé,
hanem élvezhetővé is teszik a mindennapokat.
Szóval:
a forró kávé jó kezdet. De az én-idő ennél sokkal több. És mi, anyák, igenis
megérdemeljük a többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése