Az első lépés mindig a legnehezebb. Akár egy új szokás bevezetéséről, egy új közösséghez való csatlakozásról, akár egy régi álom megvalósításáról van szó, gyakran érezzük azt a bénító félelmet: Mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha kinevetnek? Mi van, ha nem vagyok elég jó?
A félelem természetes. Az ismeretlen mindig hoz magával bizonytalanságot, és sokszor könnyebb biztonságban maradni a megszokottban – még akkor is, ha az már nem boldogít minket. Az agyunk szereti a rutint, mert ott kiszámítható minden. Csapkhogy a fejlődés mindig a komfortzónán kívül kezdődik.
A bátorság nem azt
jelenti, hogy nem félünk. Hanem azt, hogy a félelem ellenére is megpróbáljuk.
És sokszor nem nagy ugrásokra van szükség, hanem apró, biztos lépésekre.
Hogyan
lehet apránként elindulni?
- Kezdj kicsiben. Ha egy új közösséghez csatlakoznál, ne rögtön a legnagyobb eseményre menj el – elég lehet egy kisebb találkozó.
- Adj magadnak engedélyt a hibázásra. Az első próbálkozás nem mindig tökéletes, de az út része.
- Találj szövetségest. Sokkal könnyebb elindulni, ha van valaki, aki biztat, vagy aki melletted lép.
- Ünnepeld a kis sikereket. Minden apró lépés közelebb visz ahhoz, akivé válni szeretnél.
Az első lépés bátorsága
abban rejlik, hogy megengedjük magunknak: nem kell mindent tudnunk előre. Elég,
ha egyszerűen csak elindulunk.
És ha megtettük,
rájövünk: nem is olyan ijesztő, mint hittük. Sőt – ott, a komfortzónán túl
kezdődik igazán az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése