„Amikor az anya is fáradt – miért nem szégyen pihenni?”

 

Az anyaság gyakran olyan, mintha egy soha véget nem érő műszakban dolgoznánk – éjszakai ügyeletekkel, reggeli rohanással, délutáni logisztikával és esti „még egy mesét” kérésekkel. És bármennyire is imádjuk a gyerekeinket, van egy pont, amikor a testünk és a lelkünk egyszerűen elfárad.

Mégis, sokszor ott motoszkál bennünk a bűntudat: szabad nekem fáradtnak lennem? Szabad pihennem, amikor annyi teendő vár? A válasz egyértelmű: igen, szabad.

Az anyák nem robotok. A fáradtság nem a gyengeség jele, hanem annak a bizonyítéka, hogy rengeteget adtunk magunkból másoknak. És ha nem állunk meg időnként, ha nem engedjük meg magunknak a pihenést, akkor előbb-utóbb kiürülünk – és nem tudjuk azt a szeretetet, türelmet és figyelmet adni, amit szeretnénk.

A pihenés nem luxus, hanem alap. Egy alvás a délutáni csendben, egy séta egyedül, egy könyv pár oldala, egy forró tea – ezek mind apró, de létfontosságú újratöltések. És nem kell mentegetőzni miattuk.

Hiszem, hogy a gyerekeinknek sem egy mindig fáradt, kimerült anya a példaképük, hanem az, aki meg meri mutatni: törődni önmagaddal fontos. Mert aki képes magára is figyelni, az másokra is jobban tud.

Szóval, ha legközelebb rád tör a bűntudat, jusson eszedbe: nem szégyen pihenni. Sőt, éppen ettől leszel erősebb – és még inkább az az anya, akire szükségük van.