Az első osztály igazi
mérföldkő – nemcsak a gyereknek, hanem a szülőnek is. Amikor először lép be a
kis hátizsákos a suli kapuján, egyszerre érezzük a büszkeséget, a
meghatottságot és a bizonytalanságot. És közben rájövünk: vannak dolgok, amiket
senki nem mondott el előre…
- A táskaválasztás fél stressz,
fél logisztika.
Nemcsak a szín és a minta számít, hanem a súly, a cipzár, a pánt, és hogy
elfér-e benne minden – ami egyébként sosem fér el.
- Az első nap nem a gyerekről
szól, hanem a szülők zsebkendőjéről. Ő lehet, hogy vidáman rohan be – te meg kint
pityeregsz a kapuban.
- Az uzsonnás doboz új
dimenziókat nyit.
Nem elég, hogy legyen benne étel, de ne is romoljon meg, legyen
változatos, és lehetőleg olyan, amit tényleg megeszik.
- Az órarend eleinte rejtélyes
kód. Hiába
nézed, a „környezetismeret” nem az, aminek gyerekkorodban hívták.
- A házi feladat valójában a
szülőé is.
Mert igen, te is ott ülsz majd mellette, és próbálod megőrizni a
türelmedet, miközben hatszor magyarázod el ugyanazt.
- Az osztálypénz, a csoportpénz
és a szülői csoport három külön dimenzió. És csak remélheted, hogy nem
felejted el, mikor hova kell befizetni.
- A gyerek fáradtabb lesz, mint
valaha. És ez
nem múlik el az első héttel. Ilyenkor jössz rá, mennyire hiányzik az
óvodai alvásidő.
- A szülői közösség új
játszótér.
Van, aki lelkes, van, aki kritikus, és lesznek viták is – de közben
rengeteg támogató pillanat.
- A hétköznapok logisztikája
teljesen megváltozik.
Iskola, különórák, táskacipelés – mintha egy új munkahelyet kaptál volna.
- És végül: minden nehézség
ellenére csodálatos látni, ahogy a gyereked megtanul írni, olvasni,
számolni. Ott
ülsz, és egyszer csak rájössz: ez az a pillanat, amire évek óta
készültetek.
Az első osztály nemcsak
egy új kezdet a gyereknek, hanem nekünk, szülőknek is. És bár senki nem készít
fel minden apró részletre, a nap végén egy dolog biztos: együtt tanuljátok az
új életet – és ez teszi igazán különlegessé.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése