Akármennyire is imádjuk a babánkat, az otthonlét egy ponton túl egyszerűen kevés. Ez nem hálátlanság, nem szeretetlenség – hanem annak a nagyon is emberi igénynek a jele, hogy szükségünk van más felnőttekre.
Sokan,
akik nap mint nap bejárnak dolgozni, és folyamatosan kapcsolatban vannak más
emberekkel, talán sosem tapasztalták meg, milyen az, amikor a nap 24 órájában a
legkomolyabb beszélgetésed témája az, hogy „Hol a maci?” vagy „Hová gurult a
labda?”. Ők gyakran nem értik, miért lógnak annyira a játszótereken az anyukák,
miért szerveznek találkozókat a baba-mama klubokban, vagy miért pörögnek annyit
a közösségi oldalakon.
De a
helyzet egyszerű: társas lények vagyunk. Ahogy a testednek kell a víz és az
étel, a lelkednek úgy kell a kapcsolódás. A beszélgetés, a nevetés, a másik
ember története. És bár a babánkkal töltött idő pótolhatatlan, ő még nem tudja
átvenni a legjobb barátnő vagy a kolléganő szerepét egy jóízű beszélgetésben.
Nem
véletlen, hogy a játszótéri padokon, kávézókban vagy a neten szövődnek a
legerősebb „anyabarátságok”. Ezek nemcsak a közös élethelyzet miatt fontosak,
hanem azért is, mert a felnőtt társaság az egyik legjobb ellenszere az anyai
bezártságnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése