2025. augusztus 26., kedd

🌱 Mi változott bennem a hat év otthonlét alatt?

 


2019 februárja óta vagyok otthon. Akkor még nem tudtam, mennyi minden fog megváltozni bennem – és körülöttem. Azóta három gyermekem született:

·       első kisfiam 2019 júniusában,
·       második fiam 2021 augusztusában,
·       kislányom pedig 2024 szeptemberében.

Ha minden a terv szerint alakul, 2026 szeptemberében térek vissza a munka világába. Addigra hét és fél év telik el otthon, a gyerekeim mellett.


👩‍👧‍👦 Az anyaság átalakított

 

Az anyaság nemcsak új feladatokat adott, hanem teljesen más emberré formált.

·       Türelmesebb lettem – pedig sosem gondoltam volna. A gyerekek mellett megtanultam kivárni, újrakezdeni, elengedni.
·       Erősebb lettem – nem testi értelemben, hanem lélekben. A felelősség, a mindennapi küzdelmek edzettek meg.
·       Más szemmel nézek a világra – sokkal fontosabb lett a biztonság, az állandóság, és hogy mit tudok átadni a gyerekeimnek.

  •  

🤷‍♀️ Ami nehezebb lett

 

Nem szépítem: vannak hiányok is.

 

·       Szociális élet – alig van barátom, sokszor érzem, hogy kimaradtam a „világból”. A beszélgetéseim 90%-a gyerekek körül forog.
·       Munkahelyi félelmek – vajon lesz-e helyem, amikor visszatérek? Ki fogja értékelni, hogy ez a hét év nem „kihagyás”, hanem nagyon is kemény munka volt – csak nem fizetésért, hanem szeretetért?
·       Önazonosság – időnként elgondolkodom: ki vagyok én anyaságon túl? Mi az, amit szeretek, ami csak rólam szól?


🌟 Mit adott mégis?

 

Hiába a félelmek és a hiányérzet, tudom, hogy ez az eddigi hat év formálta a legmélyebben az életemet.

·       Megtanultam értékelni a kis dolgokat: egy forró kávét, öt perc csendet, egy ölelést.
·       Rájöttem, hogy a barátság és a társaság nem mindig a mennyiségben, hanem a minőségben mérhető – lehet, hogy nincs sok barátom, de van három kis emberem, akiknek én vagyok a világ közepe.
·       Megtanultam, hogy változni nem elveszíteni önmagam, hanem újra és újra megtalálni.
 
✨ Előre tekintve

2026 szeptemberében új fejezet kezdődik. Félek tőle, de várom is. Lesz-e munkám? Talán igen, talán nem azonnal. De hiszem, hogy hét évnyi otthonlét után is van helyem – nemcsak anyaként, hanem nőként, dolgozó emberként is.

És talán egyszer a szociális életem is újraéled – másképp, más körökkel, de talán több őszinteséggel és kapcsolódással, mint valaha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése