2019 februárja óta vagyok otthon. Akkor még nem tudtam, mennyi minden fog megváltozni bennem – és körülöttem. Azóta három gyermekem született:· első kisfiam 2019 júniusában,
· második fiam 2021 augusztusában,
· kislányom pedig 2024 szeptemberében.
Ha minden a terv szerint alakul,
2026 szeptemberében térek vissza a munka világába. Addigra hét és fél év telik
el otthon, a gyerekeim mellett.
· Erősebb lettem – nem testi értelemben, hanem lélekben. A felelősség, a mindennapi küzdelmek edzettek meg.
· Más szemmel nézek a világra – sokkal fontosabb lett a biztonság, az állandóság, és hogy mit tudok átadni a gyerekeimnek.
· Munkahelyi félelmek – vajon lesz-e helyem, amikor visszatérek? Ki fogja értékelni, hogy ez a hét év nem „kihagyás”, hanem nagyon is kemény munka volt – csak nem fizetésért, hanem szeretetért?
· Önazonosság – időnként elgondolkodom: ki vagyok én anyaságon túl? Mi az, amit szeretek, ami csak rólam szól?
· Rájöttem, hogy a barátság és a társaság nem mindig a mennyiségben, hanem a minőségben mérhető – lehet, hogy nincs sok barátom, de van három kis emberem, akiknek én vagyok a világ közepe.
· Megtanultam, hogy változni nem elveszíteni önmagam, hanem újra és újra megtalálni.
Előre
tekintve
Az anyaság átalakított
Az anyaság nemcsak új feladatokat
adott, hanem teljesen más emberré formált.
· Erősebb lettem – nem testi értelemben, hanem lélekben. A felelősség, a mindennapi küzdelmek edzettek meg.
· Más szemmel nézek a világra – sokkal fontosabb lett a biztonság, az állandóság, és hogy mit tudok átadni a gyerekeimnek.
Ami nehezebb lett
Nem szépítem: vannak hiányok is.
· Munkahelyi félelmek – vajon lesz-e helyem, amikor visszatérek? Ki fogja értékelni, hogy ez a hét év nem „kihagyás”, hanem nagyon is kemény munka volt – csak nem fizetésért, hanem szeretetért?
· Önazonosság – időnként elgondolkodom: ki vagyok én anyaságon túl? Mi az, amit szeretek, ami csak rólam szól?
Mit adott mégis?
Hiába a félelmek és a hiányérzet, tudom, hogy ez az eddigi hat év formálta a legmélyebben az életemet.
· Megtanultam értékelni a kis dolgokat: egy forró kávét, öt perc csendet, egy ölelést.· Rájöttem, hogy a barátság és a társaság nem mindig a mennyiségben, hanem a minőségben mérhető – lehet, hogy nincs sok barátom, de van három kis emberem, akiknek én vagyok a világ közepe.
· Megtanultam, hogy változni nem elveszíteni önmagam, hanem újra és újra megtalálni.
2026 szeptemberében új fejezet
kezdődik. Félek tőle, de várom is. Lesz-e munkám? Talán igen, talán nem
azonnal. De hiszem, hogy hét évnyi otthonlét után is van helyem – nemcsak
anyaként, hanem nőként, dolgozó emberként is.
És talán egyszer a szociális életem
is újraéled – másképp, más körökkel, de talán több őszinteséggel és
kapcsolódással, mint valaha.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése