Jane Austen: Emma – Egy kerítőnő története, akit mégis megszeretünk –

Jane Austen művei mindig is közel álltak a szívemhez, és az Emma sem kivétel. A regény bája abban rejlik, hogy a jól ismert környezet – angol vidéki úriházak, finom társasági élet, szemérmes udvarlások – már önmagában is békét és nosztalgiát áraszt. Ebbe a világba csöppen bele a 21 éves Emma, aki minden jó szándéka ellenére nem egyszer túllő a célon, amikor mások párkapcsolati életét próbálja megigazítani.

A történet – ahogy az Austen-regényeknél megszokhattuk – végül happy enddel zárul, és mindenki megtalálja a maga boldogságát. De az odáig vezető út igazi tanulságokkal van kikövezve. Emma tipikusan az a karakter, aki jót akar, de a saját elképzeléseit túl hamar másokra erőlteti. A jó szándék néha kevés – ezt Emma is megtanulja, és ez az, ami miatt még közelebb kerül az olvasóhoz.

Amit különösen szeretek ebben a regényben, hogy hiába írta Jane Austen több mint kétszáz éve, a karakterek, a viszonyok és az érzelmi játszmák ma is ismerősek lehetnek. Hányan próbálták már meg „összehozni” két ismerőst, és hányan éreztük úgy, hogy valaki más akar dönteni a magánéletünkről? Emma hibázik – de tanul is belőle, és ettől válik hitelessé.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a finom iróniát, a régi idők romantikáját, és elgondolkodnának azon is, mennyire jó ötlet mások életébe beleszólni – még akkor is, ha a szándék nemes.