Charlaine Harris: Inni és élni hagyni (True Blood 1.)

Sookie Stackhouse különleges lány. Nem csak azért, mert pincérnőként dolgozik a louisianai Bon Temps városában, hanem mert képes mások gondolataiban olvasni. Ez a "képesség" azonban inkább átok, mint áldás, amíg meg nem jelenik Bill – a férfi, akinek elméje néma marad Sookie számára. Egy magas, jóképű, titokzatos idegen… akiről kiderül, hogy vámpír.

 És ezzel elindul a történet. Gyilkosság, nyomozás, üldözés – miközben Sookie egyre mélyebbre merül a természetfeletti világba, amit addig csak hírből ismert. A könyv bátran keveri a romantikát a krimivel, a vámpíros misztikát a déli kisvárosok poros világával. Charlaine Harris különleges atmoszférát teremt: egyszerre régi vágású és friss, csípős humorral és érzéki jelenetekkel fűszerezve.

Számomra a regény egyik legnagyobb erőssége a könnyed stílus – olvastatja magát. Sookie karaktere egyszerre erős és sebezhető, és a történetvezetés minden pillanatban képes meglepni. Nem vagyok a vámpírtéma megszállottja, de Harris mégis berántott.

A Twilighttal szemben itt valóban felnőtt témák is előkerülnek, a világ komplexebb és karcosabb. Aki szereti a rejtélyt, a romantikát és a különleges atmoszférát, annak érdemes belevágni.

 

 A könyvből készült True Blood sorozat hatalmas sikert aratott – én még nem láttam, de az olvasmány után mindenképp kedvet kaptam hozzá.

Top 3 idézetem a könyvből:

 

> „Mondani akarom, hogy te vagy az én kicsikém, hogy öregen és ősz hajjal is szeretni foglak – akkor is, ha ez biztosan nem történik meg.”

> „Amíg eldöntöm, hogy a szerelem megéri-e a szenvedést.”

> „Olyan vagy, mint egy szál fehér gyertya a szénbánya mélyén.”

 

 Ajánlom azoknak, akik egy könnyed, szórakoztató, mégis izgalmas regényt keresnek – főleg egy kis vérrel, humorral és titokkal fűszerezve.