Sok anya, dolgozó nő vagy éppen gondoskodó családtag hallotta már a tanácsot: „Csak szakíts magadra egy kis időt!” – mintha egy forró kávé vagy öt perc csönd önmagában megoldaná a kimerültséget. Az „én-idő” azonban nem csupán egy gyors szünet, hanem tudatosan megélt pillanatok sora, amikor valóban feltöltődünk.
A valóság
az, hogy egy csésze kávé is lehet varázslatos, ha közben nem a mosatlanra
gondolunk, hanem például egy jó könyvet lapozunk, vagy a kedvenc zenénket
hallgatjuk. Az igazi én-idő nem mennyiség, hanem minőség kérdése.
Lehet,
hogy ez heti egy óra hímzés, reggeli jóga, vagy épp egy esti séta a kedvenc
utcánkon. A lényeg: ezek a pillanatok a miénk, és segítenek abban, hogy ne csak
túléljük a mindennapokat, hanem éljük is őket.
Az
„én-idő” nem luxus – alapvető szükséglet, hogy megőrizzük az egyensúlyt
önmagunk és a világ között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése