Augusztus 20 után – amikor a nyár lassan véget ér

Augusztus 20 mindig különleges dátum a naptárban. Ünnep, tűzijáték, közös programok – kívülről nézve a nyár egyik legszebb lezárása. De sok család számára egészen mást is jelent: a visszaszámlálást az ovi- és iskolakezdésig.

Gyerekként én valahogy sosem tudtam örülni ennek az időszaknak. Nekem az augusztus 20 egyet jelentett azzal, hogy véget ért a nyári szabadság. Nem vártak barátok az iskolában, és a tanárok sem mindig kezelték egyenrangúan a gyerekeket. Akkoriban úgy éreztem, mintha mások "felsőbbrendűek" lennének – és ez csak még inkább elvette a kedvemet a tanévtől. A nyár utáni szabadság elvesztése így egyfajta szorongással járt.

Szülőként most már más szemmel látom. Tudom, hogy a gyerekeknek sem könnyű: a kis ovisok újra beszoknak, a nagyobbak pedig megérzik a nyár végének súlyát. Egyesek izgatottak az új kezdet miatt, mások viszont bizonytalanok, és inkább kapaszkodnának még a nyár gondtalan perceibe.

Családként talán az a legfontosabb, hogy megálljunk egy pillanatra, és átbeszéljük a gyerekek érzéseit. Hogy merjenek elmondani mindent – legyen az félelem, izgalom, vagy akár düh. Nekünk szülőknek az is feladatunk, hogy megmutassuk: a tanév nem csak a kötelezettségekről szól, hanem lehet benne barátság, közös élmények és apró örömök is.

Az augusztus 20 utáni időszak tehát nemcsak a nyár végét, hanem egy új ritmus kezdetét is jelenti. És bár gyerekként sokszor fájdalmasan rövidnek tűnt a szünet, felnőttként talán éppen az apró lezárások és újrakezdések adják meg az élet igazi ritmusát.