Kovács Kornélia: A csillámpónin túl – Dübörög a dackorszak

 

 

Kovács Kornélia: A csillámpónin túl – Dübörög a dackorszak

– túl a tökéletes anyaképen

Vannak könyvek, amelyeket az ember nemcsak elolvas, hanem közben újra és újra magára ismer bennük. Számomra ilyen volt A csillámpónin túl – Dübörög a dackorszak is.

Már az előző kötetet, az Anyaság a csillámpónin túl-t is nagyon szerettem, de ez a rész talán még közelebb került hozzám. Talán azért, mert a dackorszak az az időszak, amire senki sem tud igazán felkészülni. Lehet előre olvasni róla, lehet tanácsokat kérni, de amikor ott állsz egy hisztiző kisgyerekkel a bolt közepén, vagy a századik „nem akarom!” után próbálsz türelmes maradni, akkor hirtelen minden elmélet nagyon távolinak tűnik.

És pontosan ezért működik ennyire jól ez a könyv.

Kovács Kornélia nem akar tökéletes megoldásokat adni. Nem akarja elhitetni az olvasóval, hogy létezik hibátlan nevelés vagy mindig türelmes anya. Inkább őszintén megmutatja azt, amit sokan próbálnak eltakarni: hogy az anyaság néha káosz, fáradtság, sírás és önmarcangolás is.

De közben rengeteg szeretet.

Nagyon szerettem a könyv humorát. Azt a fajta öniróniát, amin egyszerre tud nevetni és felszisszenni az ember, mert pontosan tudja, miről beszél az írónő. Olyan érzés volt olvasni, mintha egy sorstárs ülne mellettem, aki végre kimondja azokat a mondatokat, amelyeket sok anya csak magában mer megfogalmazni.

Háromgyerekes anyukaként különösen sok résznél éreztem azt, hogy „igen, pontosan így van”. A dackorszak ugyanis nemcsak a gyerekeket próbálja meg, hanem a szülőket is. Türelmet, önuralmat és rengeteg lelki erőt kíván – még akkor is, amikor már teljesen kimerültnek érezzük magunkat.

A könyv egyik legnagyobb ereje szerintem az, hogy leveszi az anyákról a tökéletesség terhét. Nem ítélkezik. Nem osztogat kéretlen tanácsokat. Inkább megölel. Azt üzeni: nem vagy egyedül.

És néha pontosan erre van a legnagyobb szükségünk.

Nagyon fontosnak tartom, hogy egyre több ilyen őszinte könyv szülessen az anyaságról. Mert a közösségi médiában látott „szuperanyuság” sokszor teljesen irreális elvárásokat állít a nők elé. Pedig a valódi anyaság nem filteres fotókból áll, hanem kialvatlan reggelekből, összegyűrt idegrendszerből, újrakezdésekből és rengeteg szeretetből.

A csillámpónin túl – Dübörög a dackorszak szerintem pontosan ezért tud ennyire szerethető lenni. Nem akar többnek látszani annál, ami: egy őszinte, humoros és nagyon emberi kapaszkodó az anyáknak.

És talán néha egy ilyen könyv többet segít, mint száz tökéletes nevelési tanács. 💛

 

Köszönöm a lehetőséget Kovács Kornéliának!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!