Kovács Kornélia: Anyaság a csillámpónin túl

 

Kovács Kornélia: Anyaság a csillámpónin túl – amikor lehull a „szuperanya” álarca

 

Amikor először megláttam Anyaság a csillámpónin túl címét, rögtön éreztem, hogy ez a könyv valószínűleg nem a tökéletesre filterezett anyaságról fog szólni. És milyen jó, hogy nem arról szól.

Őszintén bevallom: olvasás közben rengetegszer bólogattam, nevettem, néha pedig kicsit szomorúan mosolyogtam is. Mert ez a könyv nagyon sok olyan érzést kimond, amit szerintem rengeteg anya átél, csak sokszor nem mer beszélni róla.

A közösségi médiában az anyaság gyakran még mindig úgy jelenik meg, mint egy állandóan mosolygós, harmonikus, tökéletes állapot. Szépen felöltöztetett gyerekek, rendezett lakás, kreatív programok és boldog családi pillanatok mindenhol. Közben pedig a valóság sokszor teljesen más.

Fáradtság. Kimerültség. Bizonytalanság. Sírás. Káosz. Lelkiismeret-furdalás.

És pontosan ezért éreztem annyira fontosnak ezt a könyvet.

Kovács Kornélia nem akar tökéletes anyának látszani. Nem osztja az észt, nem akar mindenre univerzális megoldást adni. Inkább olyan, mintha leülne melléd egy kávéval, és őszintén elmesélné, hogy nála sem mindig működött minden tökéletesen.

Számomra ettől lett igazán szerethető ez a könyv.

Nagyon tetszett benne az is, hogy humorral tud beszélni olyan helyzetekről, amelyekben sok anya teljesen egyedül érzi magát. A „szaranya-pillanatok”, a tanácstalanság, a hibázás vagy éppen az a nyomás, hogy mindenki jobban tudja, hogyan kellene nevelni a gyereket – mind nagyon ismerős témák.

Anyaként különösen közel éreztem magamhoz ezt a könyvet. Háromgyerekes anyukaként pontosan tudom, milyen könnyű elveszni az elvárások között. Milyen könnyű azt érezni, hogy nem csinálunk eleget, nem vagyunk elég türelmesek, elég kreatívak vagy elég jók.

Pedig az anyaság nem tökéletes.

És talán nem is kell annak lennie.

Az Anyaság a csillámpónin túl szerintem pont azért fontos könyv, mert leveszi ezt a terhet az ember válláról. Azt üzeni: nem vagy egyedül a hibáiddal, a kétségeiddel vagy a rossz napjaiddal.

Sőt.

Talán pont ezek tesznek minket valódi anyává.

Nagyon szerettem a könyv közvetlen stílusát, őszinteségét és azt a felszabadító érzést, amit olvasás közben adott. Nem akar idealizálni semmit, mégis tele van szeretettel és emberséggel.

Szerintem nemcsak friss anyukáknak érdemes elolvasni, hanem minden nőnek, aki valaha érezte már úgy, hogy túl nagy rajta a nyomás, hogy tökéletesnek kellene lennie.

Mert néha a legnagyobb segítség nem egy újabb „jó tanács”, hanem az, ha valaki végre őszintén kimondja:
másoknál sem könnyebb. 💛

 

Köszönöm a lehetőséget Kovács Kornéliának!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!