Miért olvass mesét a gyerekednek – ma este is?

Egyszer volt, hol nem volt… így kezdődnek azok a történetek, amelyek sokkal többet adnak annál, mint amit elsőre gondolnánk. Mert a mese nem csupán szórakoztat. Nem „csak” esti program. Nem „csak” gyerekműfaj.

A mese: kapcsolat. Kapocs múlt és jelen között. Szív és szív között. Szülő és gyermek között.

Gyerekként még magától értetődő volt, hogy mesét hallgattunk. Anyánk, apánk, nagymamánk hangja ringatott álomba, és azzal a megnyugtató érzéssel aludtunk el, hogy a világ végén is van megoldás, az igazság mindig győz, és hogy minden „boldogan éltek, míg meg nem haltak” egy kicsit rólunk is szól.

De felnőttként – amikor már a nap végén fáradtan, kimerülten rogyunk le a gyerekszoba sarkába – hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy mese már nem számít. Pedig néha éppen ott történik a varázslat: egyetlen olvasott sorban, egy halk mondatban, egy ismerős mesehős visszatérő szavaiban.

 

 Mit ad a mese a gyermeknek?

Szókincset, képeket, világot – A mese tanít, észrevétlenül. Új szavakat, kifejezéseket, érzéseket.

Érzelmi biztonságot – A mese kiszámítható. Vannak benne nehézségek, de mindig van megoldás.

Belső képeket – A mese nem „készen kapott mozi”. A gyerek képzelete dolgozik, álmodik, épít.

Közös pillanatokat – Egy mese ideje az együttlét ideje. Olyan, amit senki nem vehet el.

És mit ad nekünk, szülőknek?

Lehetőséget arra, hogy jelen legyünk. Hogy egy hosszú nap után egymás szemébe nézzünk. Hogy ne a képernyő vigye álmába a gyermekünket, hanem a mi hangunk. A mi időnk. A mi szeretetünk.

 

 Végezetül…

 

Nem baj, ha nem mindig jut hosszú mesére idő. Nem baj, ha néha csak egy kis vers vagy mondóka fér bele. A lényeg nem a hossz, nem a tökéletesség. Hanem a figyelem. A jelenlét.

 És ki tudja? Talán pont az a rövid kis mese lesz az, amire egy életen át emlékezni fog…

 

 Tipp tőlem

Ha keresel jó mesekönyveket, szívesen írok külön posztot kedvenceinkről! Nálunk például a Bartos Erika: Bogyó és Babóca, a Bing, vagy a Mesél az erdő sorozat voltak a legnagyobb kedvencek – de már a nagyobbaknak is akad mit mesélni…